Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

40

noalasztjaiban, minővel a’ századost, vagy a gazdag özvegyet. Alig lelhetvén hajlékot, hol fáradt tagjait pihentethesse, nem csüggedett buzgalmában! — Fölkereste a’ szegények’ hajlékát és a’ bűnösök’ társalgását, ’s mit sem figyelve a’ képmutatók’ rágalmaira , megtérésökön szünetlen munkálkodott. — Valóban, ha az evangélium nem irta volna is, hogy Megváltónk Isten és ember, az ájtatos olvasó önmagától kitalálhatná. De istenségének is, emberisége mellett adta csalhatlan bizonyságait! — Éltek próféták , ’s tőnek csudákat az Isten’ küldöttei, de ön hatalma ’s erejével, ’s oily csudamüveket , miilyenek Krisztus Urunk’ csudái, egy sem tőn!

Tanítása *s élte nyílt könyv volt, mellyben mindenki olvashatá isteni méltóságát ’s küldetésé- nek magas hivattatását, t. i. az embernem’ megváltását. Ő nem ejté akár szóval, akár tettel, csak egyetlen egyszer is, hallgatóit kételybe avagy hibába, sem istensége- sem küldetéséről, noha előre belátá a’ keserű poharat, mellyet a’ zsidók’ vaksága és megátalkodása, a’ papi fejedelmek’ irigysége, ’s tudósok’ felekezeteinek ármánya készített számára. — Istenségéről pedig úgy szólott mindenkor, hogy emberiségét soha sem tagadná, sőt nyilvános föllépésétől kezdve, egész földi pályája’ végső pillanatáig, a’ bűnt ki