Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

164

erény’ ösvénye nem olly felette nehéz és töretlen, mellytől a’ gyarló ember visszarettenhetne.

Az egyház leöltvén gyászöltönyét, midőn a: kereszt császári trónokon lobogott, jótékony hatása ünnepélyesen bebizonyult. — Szelíd szelleme behatott a’ törvénykönyvekbe, és az embert lealacsonyító rabszolgaságnak könnyítettek terhei, sőt eltörlésére főleg az egyház sikeresen működött , midőn híveibe a’ felebaráti szeretet’ gyöngéd érzését csepegtette,’s a’rabszolgátis testvérkint állította szeretet'tárgyául, kit Jézus vérével megváltván, Isten’ fia— és igy Jézusban testvérünk lett. E’ tanításnak természetes eredménye a’ szelidebb bánás volt; mert hiszen kegyetlenkedni felebarátunkon, annyi: mint Istent bántani. — Az emberiséghez nem illő körjátékok, — hol vadállatoknak ember dobatott áldozatul, a’ szívtelen nézők vadgyönyörére, — meggyérültek, rs a’ püspökök’ lelkes tanításaira a’ szelídült keresztényektől nem látogattattak. De a’ szemérmet sértő buja színjátékok is majdnem egyedül a’ pogányoknak maradtak mulatóhelyül, miglen ezek eltörlését is kieszközlötték. — A’ császárok’ haragja az egyháziak’ közbejöttére nem egyszer lecsilapodott, ’s Isteni félve, önkényöknek ez határt szabott. — De más részről mig a’ pogány császárok — néhányat kivéve — erőszakos halállal múltak ki: a