Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a
165 keresztények közöl többnyire természetes utón rótták le halandóságuk adóját! A’ nyugoti birodalom bomladozni kezdett, ’s végre barbár népek’ prédája lön, ’s a’ tudományok és szép művészetek romjai alá sülyedtek. Sötétség fenyegette az emberiséget; ’s im’ e’ téren is vigasztaló angyalként nyujtá segédjobbját az egyház, midőn a’ művészetet bevitte templomaiba, ’s megszentelte a’ festő’ ecsetét, meg a’ szobrász’ vésőjét Isten’ dicsőítésére készült müveiben! A’ száműzött múzsáknak nyugalmas lakul kínálkoztak a’ székesegyházak ’s a’ szerzetesek’ zárdáji, hol ápoltatva megmaradtak maradványai, ’s egyszersmind megőriztetett mindenkor annyi, mennyi a’ későbbi kifejlésre kellett. Nyomor-enyhitésért sóvárgott a’ pusztító háborúkban szomorú sorsra juttatott tömérdek embertömeg, ezeknek segélyt az egyház nyújtott; szóval: a’ tudomány, művészet, szenvedő emberiség mind az egyházban üdvözlötte jótevőjét. — Azonban ne vélje olvasónk, mintha minden szeny nélkül volna e’ korszak; sőt fájdalommal valljuk be, hogy a’ nagy erények mellett nagy bűnök is találtattak; ’s minél inkább szaporodott a’ felekezetekből támadt bel-mozgalom: annál többen megfeledkezve kötelességeikről, botrányul szolgáltak. — A’ növekedő erkölcstelenség’ fé
