Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

134

’S im csakhamar magában az egyháznak kebelében támadtak mozgalmak, mellyek dúló orkánként pusztították, még pedig szintén századokig a 'Jézus alapította országot. "S az örömet ismét bánat váltja fel, még pedig annál keserűbb, minél lesujtóbb gondolat: a’ keresztény hitet, ókeresztény név lobogója alatt megtámadni. A’ kereszténység’ alapsarkait akarták megingatni, midőn Jézus’ istenségét Arius és követői megtagadták! Valóban szomorú tünemény képében ötlének fel e’ korszak’ vallásos mozgalmai, midőn látjuk a’ felebaráti szeretet’ kötelékeit vallás’ színe alatt széttépetni. Pogányok’ üldözéseihez hasonlítottak azok, mellyeket keresztények egymás ellenében elkövettek! *s félreértvén Jézus’ szelíd szellemét, erőszakot használtak a tévely és szakadások’ terjesztésére. Templomok leromboltattak, a' főpásztorok számkivettettek, sőt többen kegyetlenül megölettek, ’s mindezt a felingerlett vakbuzgóság tévé! Nem akarjuk itt azonban a’ katolikusokat is minden erőszakoskodás’ gyanújától felmenteni, mert noha ők megtámadtatva ’s ingereltetve torlották vissza a’ rajtok elkövetett méltatlanság- és kegyetlenkedéseket, helyeselnünk ezeket mégsem lehet. De megnyugtató mindenesetre az, hogy a’ katholika egyház’ szelíd szellemétől soha el nem tért, bármennyire