Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

135

sértetett ’s üldöztetett is; ’s ő mint előbb, úgy most is, tanítás által törekedett megtéritni a’ tévelygőket. ’S ha történtek részükről is némelly erőszakoskodások ’s Jézus’ szelíd szellemével egybe nem férő hatalmaskodások: azok mindenkor egyesek’ túlbuzgalmából, avagy az elkeseredés szülte visszatolásból, de leginkább a’ polgári hatalom’ beavatkozásából származtak. Mire nem fajulhat az emberi szenvedély vallási szent ürügy alatt! —E’korszak bizonyítja ’s tanulságul szolgál ’s óvásra int, hogy nincsenek az emberiségnek nagyobb ellenségei, mint kik nagyravágyás- vagy boszuból a’ nagy tömeg’ felizgatott vallásos érzetét használják szentségtelen eszközül! — De midőn illy nagy fájdalom sulyosodík szivünkre, elmélkedvén ama’ vallási véres villongásokról, mellyek e’ korszak’ különös jeliemét képezik, nem lehet nem találni vigaszt és derítő hitet, melly még e’ vészes fellegeken át is sugárzik. — És ez azon újabb tanúság, hogy Isten’ fentartó keze lebeg egyháza felett, melly enged ugyan egyházában orkánokat kelni, mint az anyagi világban földrengéseket és fergetegeket támadni, de csak azért: hogy annál dicsőbben tűnjék ki isteni eredete, ’s hogy annál szilárdabb lehessen híveinek hite, miként a’ világ végezetéig rendületlen álland azon egyház, melly annyi kül és