Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

131

’s illy utakon eltántoritni a’ könnyenhivő együ- gyüeket. Ezenszakadárokdonatistáknakneveztettek Majorinus’ utódjától, ki megfeszített erővel buzgott e’ szakadás’ terjesztésében. Hogy pedig biztosíthassák magokat, a’ császári kegyelmet megnyerni iparkodtak, ’s Constantin császár előtt panaszkodtak Coecilián’ megválasztása ellen. — Constantin a’ római pápának Ítéletére bízta ez ügyet, mint kit illetett a’ vallási és egyházi kérdések’ elhatározása. A’ pápa Rómában zsinatot hirdetett ’s megvizsgálván a’ donatisták’ panaszát, azt alaptalannak, Coecilián’ elválasztását pedig törvényes, ’s igy érvényesnek találta. — De az ügyvesztett pártoskodók meg nem nyugodtak a’ pápa’ ítéletén, hanem újabb Ítéletért folyamodtak Constantinhoz, különféle kifogások’ színe alatt. Ekkor újabb zsinatban vétetett fel ügyök, de ismét bűnösöknek találtatván, megint más bírákat kértek. Azonban a’ majlandi gyülekezetben harmadszor is elítéltettek. Mind e’ mellett panaszkodni, háborgani meg nem szűnvén, a’ császár őket kemény büntetéssel iparkodott engedelmességre bírni. De ők fegyverre kelvén, mindenfelé tűzzel és vassal pusztítottak , csaknem az egész keresztény Afrikát bejárták dúló hadaik, a’ katholi- kus püspököket, templomokat és városokat elfoglalván préda és boszuszomjuknak feláldozták. ’S bár

9*