Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a
132 a’ katholikus császárok őket megfenyítették, sőt fegyveres erővel csend és békeségre visszavezetni iparkodtak, mégsem szűntek meg pusztitni ’s ke- gyetlenkedni a’ katholika egyházon, ’s oily igen elterjedtek, hogy több százakra ment a’ dona- tista püspökök’ száma. Azonban, miután magok a’ donatislák egymás közt több pártokra szakadtak, hozzájárulván sz. Ágoston’ erélyes hatása, ki a’ donatistákat nyilvános vitatkozásokon többször legyőzte, és tévelygéseiket megczáfolta, különösen a’ carthagói értesülés után, mellyet Honorius császár’ parancsára kath. és donatisták’ püspökei tartottak, igen megfogyott számuk. Fenmaradtak mégis maradványai a’ donatista szakadásnak egész a’ YII-ik századig, miglen t. i. az arabok’ uralma alatt elhalt. — A’ donatisták nemcsak elszakadtak a' római egyháztól, hanem egyszersmind tévtanok- ba estek, mert ők azt álliták, hogy az egyház’ kebelében nagyobb bűnösöket megtartani nem lehet , ’s mivel a’ katholikusok Coeciliánnal szövetkeztek, őket Jézus’ egyházához nem számították. Sőt szerintök az egész világon Jézus’ igaz egyháza megszűnt, egyedül az ő egyházukban maradván fen. ’S ezen okból a’ hozzájok menő katholikusokat újra keresztelték és bérmálták. Sz. Ágoston alaposan megczáfolta e’ tévelygést a’
