Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a
t 13 szolgált a1 híveknek a’ keresztény birákhoz, az egyház gyülekezetéhez, vagy az egyház’ főbbjeihez vinni peres ügyeiket, mielőtt a’ pogány ítélő— székhez folyamodtak. ’S ámbár sz. Pál békebirá- kul a’ püspököket világosan ki nem jelelte, mégis a’ hívek’ bizodalma, a’ püspökök’ kitűnő erényeinek tisztelete, ’s innét eredeti ajtatos ragaszkodása a’ főpásztorokban kereste ’s találta fel első békebiráit. Sőt később a’ nagy apostol’ szavait illy— képen értelmezte a’ közvélemény, mint ezt sz. Ágoston bizonyítja a’ 118-ik zsoltár felett tartott beszédében. Annálinkább meggyökerezett pedig a’ híveknek fő pásztoraik iránti bizodalmuk, minél több kezességet találtak fel részrehajlatlan igazságszeretetökben. Nyilvános bizonyságul szolgál a’perlekedők’ sokasága, kik betöltötték a’ püspökök’ csarnokait. N. Constantin megengedvén a’ világi elöljárók’elmellőzésével a’püspökök’ itélőszéké- hez folyamodni, ’s a’ hozott Ítélet’ pontos végrehajtását is keményen megparancsolván, a’növekedő perlekedők’ száma olly nagy lett, hogy a’ legbuzgóbb főpásztorok’ erejét is ellankasztaná. Sz. Ambrushoz a’ perlekedő tömeg miatt Ágoston nem férhetett, később ő maga hasonló esetben volt, mint kitetszik következő szavaiból: „mi az én kényelmemet illeti, inkább óhajtanék naponta meghatározott órákig kézi munkát végezvén, többi 8