Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

114

óráimat imádság- ós olvasásnak szentelni, mintsem világi ügyeket majd elitélve bevégezni, majd közbejövőleg megakadályozni.“ — Ezeket megfontolva, igen természetesnek találjuk az egyházi tekintély’ emelkedését; mert nem lehetett nem mély tisztelettel viseltetni azokhoz, kiknek igazságszeretetök, érdektől ment részrehajlatlan- ságuk tóduló árkint csőditette be csarnokaikba a perlekedő sokaságot. — Nem lehet nem figyelmeztetnünk e’ helyen némelly történetírókat, kik szigorúan róják meg az egyháziaknak világi ügyek- heni bíráskodásukat, hogy nem jelenkorunkból, hanem az idő és körülmények’ szükségeiből kelletik ítélni; ’s akkor meg fognak győződni, hogy a’ hívek’ bizodalma és sürgető kérelme elől ki nem térhettek az egyháziak, ha magukra a’ szeretet- lenség’ gyanúját vonni, ’s igy magát az egyházat is gyűlölet’ tárgyává tenni nem akarták.

Végre nem közvetlenül ugyan, de közvetve mégis emelte az egyháziak’ tekintélyét a’ szent helyeknek adott azon kiváltság, melly szerint a’ templomok és szent helyekre menekvő üldözöttek erőszakkal onnét rendes vérbüntetés alá ki nem vitethettek. Már az ó testamentomban voltak menekvő városok, hol a’ menekvült az üldözőnek rögtöni hoszuja elől mentve volt, addig legalább, tnig bűne be nem bizonyult. A’ hamis istenek’ templomai, bálvány