Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a
147 szokásról emlékezik. Ebből méltán következtethetni, már az első században divatozását, mivel a fónemlitett püspök a’ kereszténység második századában élt. Világosabb tanúságot tesz még erről Tertullián, ki a’ husvét előtti böjtöt egyenesen az evangéliumból származtatja, ’s igy felviszi eredetét egész az apostolokig. „Bizonyára — igy szól a’ böjtről irt könyvében — az evangéliumban azon napokat vélik a’ keresztények a’ böjtre meghatározottaknak, mellyekben elvitetett a vőlegény —* érti itt Krisztust — és ezeket a’ böjtölés’ törvényes napjainak tartják.“ Azon napok alatt, mellyekben az apostoloktól elvitetett Krisztus urunk, Tertullián világosan a husvétet megelőző azon időt érti, mellyet a’ hívek böjtölés- ’s penitencziatartásban töltöttek, hogy a Krisztus’ kínszenvedései, halála- ’s feltámadásának méltó megünnepelésére készülnének. Hasonlólag bizonyít Alexandriai Dienes is, ’s ollyannyira közönséges volt mindjárt a’ kereszténység’ első zsengéjében a’ nagy böjt, hogy sz. Jeromos, Marcellához irt levelében, Nagy Leo pedig 42. beszédében azt egyenesen az apostolok’ hagyományából származtatnák. Voltak egyéb böjtéi is a keresztényeknek, ’s hetenként kétszer bőjtöllek, ’s már az illiber1 zsinatban a’ szombat megemlíttetik, melly 303. 10*
