Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

144

XVI.

Böjt.

A’ testi ember nem tudja megérteni, milly üdvös magasb erényre törekvőnek az önmegtagadás1 azon neme, melly az étel- és italtóli vissza- tartóztatás- vagyis a1 böjtölésben áll.

Még a1 pogányok közt is találunk szigorú éltii férfiakra, kik bizonyos időben az evéstől, vagy legalább az étel’ és ital1 bizonyos mértékétől magokat megtartották. Az ó testamentom- ban a1 böjtölés ’s több más testi sanyargatások gyakoroltattak, majd bűnbocsánat1 megnyerésére, ’s az Isten’ megengesztelésére, majd szorult állapotban az égtől segélyt esdekelvén , majd végre az isteni irgalom’ elnyerésére. Különös ájtatos- ságból ez önmegtagadást Istennek felajánlották, így Dávid szigorú bojt közt könyörgött Lriától nemzett gyermeke’ éltéért. A’ Nazareusok pedig önkénytes fogadással kötötték le magokat böjtölésre. Jézus nem adott ugyan apostolainak világos parancsot, de példájával erre tanította őket. Ö elvonult, ’s negyven napon át bőjtöl- vén, ez által megmutatta, mit kellessék tanitvá- nyinak is cselekedni; mert ő nyíltan vallotta magáról: „én vagyok az út, az igazság ’s az