Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a
145 élet.“ De nemcsak példájával követésre intette apostolait, hanem egyszersmind kitűzte az időt, mellyben bőjtölnének; t. i. János* tanítványai Üdvezitőnkhez járulván, kérdezték őtet: „mi oka, hogy mi ’s a’ Pharizeusok gyakorta bőjtölünk, tanítványaid pedig nem böjtéinek?“ És felele nekik Jézus: „vájjon kesereghet-e a’ vőlegénynek násznépe, mig vele vagyon a’ vőlegény? akkor majdan fognak bőjtölni.“ Értette pedig Krisztus kínszenvedése, halála és feltámadása után való eltávozását, melly időben bőjtölendnek majd az apostolok. Sőt még a’ böjtölés’ módjáról is rendelkezett, Máté’ 6. fejezetében, igy szólván tanítványaihoz: „mikor pedig bőjtöltök, ne legyetek, mint a’ képmutatók, szomorúak; mert rnegher- vasztják orczájokat, hogy az emberektől bőjtö- lőknek látszassanak. Te pedig, midőn bőjtölsz kend meg fejedet, és orczádat mosd meg, hogy ne látszassál az emberektől bőjtölőnek, hanem Atyádtól, ki rejtekben vagyon, és Atyád, ki rej- tekben is lát, megfizet neked.“ Elérkezvén a’ nap, midőn szerette tanitvá- nyai’ láttára mennybe szállott az Isten’ fia, elérkezett egyszersmind az evangéliumban megjövendölt böjtölés’ és szomorúság’ ideje, mellyben isteni mesterök tőlök eltávozott. Híven is követték nagy mesterök’ intését és szent pél10
