Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

143

vánók, szoros vizsgálat ’s próba alá vettettek, t. i. ha valaki jelentette megtérési szándokát a’ szent kereszt’ jele, vagy kézföltevés által, a’ tanulók vagyis megtérni akarók közé soroztatott,— ’s több , néha háromévi tanulás és próba után bocsáttattak csak a' keresztségre. ’S mert többnyire nagyobbkoruakhól állott az első kereszténység, mindjárt a’ Bérmálás- ’s az oltári szentségben is részesittettek a’ megkeresztelt hívek.

Több szertartásaik voltak még az első keresztényeknek, mellyeket a’ hívek’ ájtatosságának emelésére rendelt az anyaszentegyhaz. Főleg megemlítendő itt a’ szent kereszt’ jele. Az első keresztények, ha reggel fölkeltek, ba munkára mentek, ha asztalhoz ültek, ha nyugalomra tértek , szóval, semmihez nem kezdettek, mielőtt keresztet magokra nem vetettek volna. Halottaikat ájtatos szertartással eltemetvén, sirhalmaik felett virasztottak, ’s a’ megholtak’ lelkeikért i- mádkoztak.