Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

96

dig, hanem a’ római irok’ általános kifejezése szerint, egész római birodalomban elterjedt az üldözés, mivel naponta sokasodott Jézus' híveinek száma. Az üldözés’ kezdetének éve bár bizonytalan, a’ hitelesebb számítás után u. sz. 64. évében támadt, ’s tartott egész haláláig, ki önmagának gyilkosa lön. Több nevezetes vértanúk estek áldozatul, kik között voltak sz. Pál és Péter apostolok is; Pál, mint római polgár, lefejeztetett, sz. Péter pedig keresztre fe- szittetett.

Nem fárasztjuk olvasóinkat a’ későbbi üldözések’ szomorú rajzával; többé kevésbé kegyetlenek voltak azok, ’s mert hűségüket a’ halál, ’s ennél is irtózatosb kínzások nem bírták megingatni. Minden üldözésben számtalan vértanú lön áldozata a’ pogány vad dühnek, kik a’ szent hitnek legyőzhetlen dicső bajnokaiul tiindöklenek a’ keresztény egyház’ egén ma is. Csak az utolsó förgetegről szólunk még, melly a keresztények’ kiirtására vakmerő albizottsággal irányoztatok.

Diocletian császárságának kezdetén a' keresztények békenapokat élveztek, ’s Eusebius, e’ kor embere, örömmel emlékezik a’ keresztény hit’ terjedése- ’s virágzásáról. Több városban templomaik emelkedtek, ’s magában a császári udvarban tisztségeket viseltek a’ kereszté