Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

97

nyék. De U. sz. 303-d. évében sükerült Galerius vakbuzgósága- ’s ármányainak Diocletiani Jézus’ hívei ellen felin^erelni. Különben is a’ római birodalmat előbbi fényébe visszahelyezni kívánván, miután ezt csak az ős pogány vallástól remélte, hajlott a’ keresztényeknek a’ pogány istentiszteletre való kényszerítésükre. Mivel azonban már elterjedt a’ kereszténység, ismervén a keresztényeknek állhatatosságát, mégsem bátorkodott őket nyíltan véres üldözésre kárhoztatni. Majd tanácsot hirdetett, majd áldozatokat tartatott, mindkettőtől feleletet várván, mitevő legyen? Sőt még Apollótul is kért Miletumhan szózatot- Mindenfelől a’ keresztények’ üldözése sürgettetek Galerius be sem várván a’ császár’ parancsát , Nikomediában a keresztény egyház összeromboltatott; később az annyira izgatott Diocletian rendeletet bocsátott ki a’ keresztény templomok’ elrontására, szent könyvek’ megé- getésére. Az egyház’ javai elkoboztattak, minden hivatal- és dísztől, mi több, a’ keresztények a’ törvények’ védelmétől is megfosztalak. Még inkább fólgerjesztette a’ császár’ haragját a’ palotájában támadt kettős tűzveszély, mellyet Galerius a’ keresztények’ boszuállásának tulajdonított, noha Lactantius szerint épen Galerius ármánymüve volt, hogy igy vádat találván, a vonakodó Dió-