Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
3 1526-ban küldetett ki s a lutheriek nyugtalankodásai ellen intézkedett ‘). Szathmáry György és Zalkay László prímások sürgetésére kibocsátót! királyi levelek 1522-ben Szebenbe, Sáros megyéhez, Barifa városhoz 1525-ben * 2), síiker nélkül hangzottak cl. A néhány magyar ifjún kívül Luther LnnjaiL merő külföldiek hozták s terjeszlék hazánkban, mint az erdélyi szászoknál Scholasticus György, Surdaster János; a bányavárosokban Kon rád pap és Czyslingh János; Grynacus Simon és 0 r te l Vid a budai tanodában oktatók stb. Az utóbbiakat Lajos Magyarországból kiküldé3); a bányavárosi s erdélyi lelkészeket Zalkay prímás kérdőre vonatta és a renditlietlen főpapságnak illy sürgeleg gondoskodása a magyar népet ezen életébe kerülendő vésztől, az egyházi s erkölcsi szakadástól, talán megmentendő, ha az isteni Gondviselésnek megfoghatlan számaiban eziránt más nem áll vala, minek következtében az ozmán fegyverek alatt kellett hullniok azoknak , kik a folyam árjainak szilárd part gyanánt ellenszegülhelének. Ilét, illyképen főpásztorától megfosztott nagy egyházmegye a nemzetünk vallása — s eddigi jólétének nem kedvező ármány zsákmánya lett. A megürült püspöki székek s más egyházi őrállomások javait a szomszéd főurak vagy hadvezérek foglalták el; mint Török Bálint, aztán Thurzó Elek Nyilrát, Bakich Pál Győrt, Egert Perényi Péter, Csanádot Perusich Gáspár, Erdélyt Bodó Fercnez, Váradot Czi- b a k I ni r e , Pécset Szcrecsen János; Kapornakot Nád a s d y T a m á s, Kolosmonoslrát Podm a n i cz ky, Thuróczot Révay Ferencz, Topusz- kát a Kegle v ich ék stb. Némelly egyház, mint Kalocsa és B ács, Szerem, Bosnya, Csanád egészen kipusztult; ezúttal Erdély s a Tiszáké fületek sok ideig püspök nélkül hagyatlak; a Duna kerületekben pedig csak E sz tér g om, Vác z, a Ilonátoknál Z ágráb vala főpap gondjában; Veszprémet 1534 óta az éretlen és kicsapongó Kechety Márton, utóbb hilhagyó, kormányozta. A magyarság ezen legnagyobb szerencsétlenségének tudniillik vallási s kedélyi szakadásának épen kezdetén hiányzott a főpapság, mclly az alsót magasb öntudat s törvény szerint igazgatva, néhány eltévedett tagjait a szabály korlátaiba szorította, a világi urak szándokait nemesitelte, az ármány fondorlatait meghiúsította, s az annyiszor vész szájából kiragadott magyar állodahni sajkát most is biztos partra kikötötte volna. Ama kevés, a közveszélyből menekült főpásztort, mintVár- day Pál prímást, E rdő dy Simon zágrábi, Zalaházy Tamás veszprémi, Brodarich István s a többi, annyi nép számára igen kevés püspököt is az események hatalma ragadá magával; a trónviszály hosszú ') Idézett helyen és Kát. 19, 496 s köv. 2) Kilőni 1, 3- — Timon F.pit. 107. —- Bnday 2, 63. Hat. 494. — Pray Epiae Proc. 1, 188. 3) Kát. 19, 497. 1
