Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937

zavarai, a török pusztítás rémei gondjaik nagy részét sokféle oldalra kö vetelék; egyházi működéseiket pedig, mint igen elszigetelve s oltalom nélkül állókat közönyösíték, meghiusiták. — Minthogy ez ügyben is, mint azelőtt a görög, kun, izmaeli, történetekben, a political oldal túlnyomó s az egyháziak polgári hatásában központosul, polgárzati részét más helyre elutasítván, itt röviden csak a tisztán egyházi körben látható lévőségükét lehet tekintetbe venni.

Luther újításai, a mint elhírültek, a divat kényszerével hatottak az akkori világra. Javításnak neveztetett mind az, mit a szerzethagyó s törvényes felsőségét daczosan megvető reformátornak a keresztény szokások —, egyházi szertartásokban, az ősi hitben megváltoztatnia tetszett. Müveit ember nevezetére nem számolhatott Luther követőinél az, ki ezen divatsze- rü, úgynevezett javításokat föltétlenül nem fogadta el. És bizolt Lutherben sok tanult, főúri és jobb ember is eleinte, miglen az egyházrontót és hit tévesztő! benne nem látták. Iratait igen sokan folyvást kedvelék s az egész mozgalomban valami veszélyesen clütőt s az egyházzal öszve nem függőt nem találtak. ,,A fiatal fejdelmek, a nemesség, a főurak nagy része, apjaik tudtán kívül, Lutherizál“, igy irá 1534-ben egyik püspökhöz Viczel !). Aztán let idol og az, hogy legtöbb protestáns, a reformatio első évtizedeiből, magát a régi catholica hitben és egyházban lenni s kimúlni vélte: olly kevesen gondoltak valami uj egyház alakítására, a réginek irányában. Ennek az volt oka, mivel az öntudattal cselekvő főreformátorok (az egykori donatisták és patarenok modorában) a magok elváló felekezetét igazi catholica Egyháznak nevezték, annak kívánták azt tartatni s ezúttal név alá rejtvén a cseles fogást, névvel fogtak meg legtöbbeket. A lutheri ember neki reformálgatott mindent; de mind a mellett catbo- licusnak nevezte magát. Mélán eh ton veje Sabinus Königsberg-— egyetemi igazgató ezt irja 1560—ki végrendeletében: „gyermekimet mind arra intem s kérem, miszerint mindenek fölött Isteni s vallását tiszteljék, mellyet a mi egyházunk Christusnak catholica egyházával egyéniben vall.“ Hasonlókat olvashatni Camerarius, Amerbach s többek írásiban2).

Innét magyarázható néhány magyar főpapnak a lutherizáló lelkészek irányában látszatos közönbössége, mint miilyent Váraljay Sza- ni szia v püspök — szepesi prépostban, utóda —Born emiszaGergely- ben vehetni észre: az újdonság érdeke — s a vilázat hevének elmúltával remélték a tani egyességnek visszatérését.

Az alatt, kik a bitorolt javak birtokát megtartani vagy egyéb pártérdek emelhetését óhajták, gy o rs an és serényen alakiták át egyházaikat, mint P e ré n yi, Török, Petrovich, Nadányi, Massa, llévay, a Thurzók stb. Az ige hirdetőin kívül földes urak válalták a lelki nyájőrök tisztét magukra; a jobbágyok nyájkint követték őket, vagy *)

*) Döllingei né] ..lirformation und ihre Entwickelung“ 1, 42. 2) boningeméi id. h. 1, 512 s köv.