Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937

39 h er cze geken kivül Fáz mán, Hund, Ceba, Eörs, Tomoy, Vencellin,Kujár, Obonkus, Theoáat, Sunád (Csanádi) Aba Samu ispánok valának ; több magyar keresztény urak nevei a levéltárak homályából eddigien napvilágra ki nem aknáztatván '). — Egyházi rendből a már említett Domonkos meg Sebestyén és Asztrik érsekek, Is tván veszprémi, B on ipert s Maurus pé­csi, szent Gell ért Csanádi, Modest stb püspökökön kivül II. Domonkos esztergomi érsek A n as z t áz pannonhegyi -), Fülöp zobori, Pál, aztán Anasztáz pécsváradi, Péter zalai apát stb működének. Ezen honatyák tanácsa s jóváhagytával állitá föl szent István ama kormányelveket, mellyek mind az ő igazgatását vezérlék, mind nézetei szerint utódainak korára átszállítva a későbbi magyar ivadék polgárzatát vezérlendenék. Ezeket két könyvben foglalva bírjuk jelenleg különösen az első hű képét tükrözi élőnkben az ujan alakult magyar álladalom alapjainak s épületének. Első fejezetében a catholica vallás, s egyház fentartása őrzése ajánltatik , mellyekből csak a következő pontokat mint a jö­vő kornak fejdelmi s egyházi cselekvés-módok vezérfonalait szükséges megemlíteni. ,,A melly fejdelmek hamis hiten vannak, vagy hitöket jó cselekvényekkel nem vallják, nem ékesítik, (mert cselekedet nélkül a hit elhal) sem itt jól nem kormányoznak, sem az örök országban vagy koronában nem részesülnek.“—,,Hittévesztő vezéreket (hae­resiarchas)“ ne tarts főn se ne pártolj, nehogy te is barátja- s pártfogó­jául tekintessél a tévedésnek. Illyetén férfiak nyavalyásokká teszik a szent hit fiait s a szentegyháznak ezen zsenge népét elnyomorítják s el- szélesztendik. Hogy ez ne történjék gondosan őrködjél.“ Chrisztus egy háza , „noha mindenkor uj ivadékot szerez, mégis bizonyos he­lyeken régi gyanánt fönáll. Ez, szeretett fiam! honunkban még csak fiatal s uj , ennélfogva gondos és szemesb őröket szükségei, miszerint ama jó, mit végetlen irgalmában az isteni kegyesség adott, elmulasztá­sod- s gondatlanságodnak általa romlásnak s veszendőbe ne menjen“ 3). — Balhiedelmek , szokások , szertartási gyakorlatok leghosszabb ideig a köznépnél maradnak fón; mi az ős-magyar vallással is tör­tént : ollyanokat századok folytával űzött hitoktatás, de törvé­nyek által sem irthatni ki teljesen. Ezek gyökerére a bárdot mindjárt 1016-ban ereszté az egyház, midőn a bűvészet balitéleti s ebből származó balgatag szokások eltörlését országos törvényül javas- iá s kieszközlé. Szent István második könyvében áll: „ha boszorkány *) *) Cod. dipl. 1, 330 a bakonybéli oki. Anasztáz apátról megvallja sz. István : „per orationes sanctas fratrum eiusdem monasterii consiliante Domino Anastasio praescripto. Abbate et iugiter adjuvante confortati et laureati sumus------c' 1001 évi oki. Cod. 1, 280 lap. *) S. Steph. decretor. L. 1. Cap. 1, 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom