Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
40 találtatik valahol, a biró kimondása után szentházba vezettessék. Hol megböjtölés s hittanulás végett a papnak adatik át, böjtölés után haza bocsátassék. Ha másodszor ugyan e bűnben rajt éretik, ha- sonlag böj töltessék meg; aztán pedig mellén, homlokán, s hátán az egyház kulcsával kereszt égetve bélyegeztessék, s úgy térjen haza. Harmad ízben adassák át a bíráknak J). Bűvészet, boszorkányság az ősi rend és parz magismus maradványa és silányabb része volt; melly magyar Eleinkre úgymint más népekre ragadván ke- resztelkedés után is hátramaradt. Boszorkányokon, azaz önképzelmes bűvésznőkön kivül voltak, kik a rósz lélek, az ármány, vagy urdung, (mint őseink nevezők) befolyásával másoknak árthatni véltek, ördöngös (malefici) nevezet alatt a törvénykönyvekből ismeretesek, valamint bű völ ők“ 2) (venefici), kik ármánykészítette írok vagy ital és kiátkozó vagy lélekidéző mondékokkal emberen, barmon ártalmat okozhatni hittek ; n y i- lalók, vagy sorsvetők (sortilegi) a jövendő dolgoknak nyilve- t é s s hasonló eszközök általi tudásával kérkedtek. Illy ámítók nagy becsben állának az együgyű pogányoknál, mint ezt Anonym s Thuró- czy több helyen bizonyítják s Yatha Rásdija, Jánusnak (az 1062ki gyűlésen) kuruzslói, bűvészei stb kétségen túl helyzik. A magyarság igaz vallásán s valódi fölvilágosulásán a clerus elvitázhatlan érdemet szerze, midőn a fönnevezett gyűlésen országul határoztatá: „Isten teremtményének minden gonosz sértések előli biztosítására— a tanács végzése szerint gonosz kuruzsolók s bűvölök megfélénkítésére azt határozzuk, miszerint senki se merészeljen gonosz ártalom vagy bűvölés által (maleficio aut veneficio) bár kit is elbolondítani vegy megölni. Ha pediglen valamelly férfi vagy nő iHyeténekre ezentúl vetemednék: a károsítottnak, vagy szülőinek kezébe adassék, kik kényük szerint bánjanak vele. Valaki pedig sorsvetésben, úgymint hamu s hasonló szerek használatában rajtakapatnék, illyet a püspök ostoroztatással javítson. Meggyőzetve bár, de lappangó életben megmaradt még is azon párt, melly szent István ujitásai különösen kereszténységével s országul kitüntetett idegenivei megbarátkozni nem tudott, és annál mélyebb szívgyökeret bocsáthata a Magyarságban, minél biztosban támaszkodhatott az, idegenek irányában kelő nemzeti féltékenységre s mozgalmi zászlójára a nemzeti nyelvet írhatta. A nemzetiség eszméje talán egy nemzetet sem bírt annyira lángba fuvallani, mint a magyart. Táplálatot nyert ezen nemzeti vagy az ősi vallás s vadság mellett buzgólkodó párt a keresztény honalapítónak holta után keletkezett hosszú trónviszályokon. „Csak negyven éves uralkodása a ke» ’) S. Steph. decretor. L. 2. Cap. 31. a) S. Steph. decretor. L. 2. Cap. 32.
