Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
IB emelte. Milly dicső és gondos istenháztartás ez az emberek koraiban! Mit egy szív érzett egykoron, az nem párolgóit el, mint a virágnak mulékony illata , hanem megtartóztatva, emléklapokra bilincseltetett: a müértő közeledik hozzájok, olvassa, utánhangozza — és az évszázadok előtt élő, most holtnak vélt gerjelem föléled. Egyszerű lant vagy szerény fuvolya kiséré eleinte az ájtatos dalt, még a hangok sokadalma az orgona azt föl nem váltá. Hanga ének műveletében nagy Gergely óta az egyház nagy haladást tőn. 1026 táján irta Arezzoi Guido szerzetes a hires levelet „de artificio novi cantus '), hol említi, mikép János az apostoli főszék pápája Guido énekdéjének hírét hallván, és az újabb szabású Antiphonaéneklésről értesülvén nagyon bámult a dolgon, s három Ízben küldött érte, végre Gr i n v a 1 d apát kíséretében Romába csalta Guidot“ stb. — Amaz Arnulf szerzetes A s z t r i k érseknél költő vala s dalnok egyszersmind ; magával hozta alkalmasint Bernó Augi apátnak „de consona tonorum“ irt müvét 1014-ből, miben a hanga izeiről értekezik 2). — A művész e t többi szakai közül az építészet kelt honunkba“ leginkább. Külföldi szerzetesek hazánkba érvén s keresztelvén szentházok — szobrok, — k épek ről gondoskodtak. E korból fönmarada korunkra a németóvári, pannonhalmi garampart-benedeki, győri (részint) szakolczai, zágrábi, fejérvári, lőcsei, kassai, szebeni, bakabányai, selmeczi, körmöczi, brassai , kolosvári, posonyi, budai, nagyszombati, pesti, gyulafejérvári, sopronyi, száz- beszterczei, (úgynevezett goth voltaképen) ónémet modorban emelt szentház. Ezen ízlésben rakott e korszakba eső, és a Sigmond korától fogva épült templomainkon könnyen megismerhetni az újba való átmenetei jellemét. Mint németeknél úgy nálunk is Olaszföldről keltek a művészek. „Ez ideuben , olvassuk szent Margit életiratában, az séerre még keuvet nem teuttek vala, de szent Margyt azzonnak eltemetése után tyzenneged napon teunek egy otromba faragatlan keuvet az szekrénre avagy koporsóra felyul ; úgy mondnak vala az keumyves mesterek kyket hoztak vala Lombardiából , egyknek vala neve Albert, másyknak Péteur, hog mikoron az keuvet az sérre teueék, nagy édes illatot érzének. Ennek utánna az felyul, meg mondot keumyves mes- tereuk faragának koporsót szent Margyt azzonnak vereus márványból, kyben mastan es fekzyk ez zent zűz. Mykoron ez koporsó meg kézeult volna keét avagy három holnap után és mykoron az mestereuk elvették volna az eléby faragatlan kéuvet az séereul, és akarnáyak az vereus márván koporsót az séerre tenny, legottan hog meg nytották volna az seért és akarnáyak reá tenny az vereus márvánt koporsót, oly igen édes ilatu pára füst és illat ju vala fel az zent Margyt azzon kopor- soyábul“ 3). — Ama 1303-ban a pécsi székegyházon dolgozó kő>) Pez. 1, 224 s kov. a) Pez. 1, 200. 3) Szent Margit élete Pray kiad. 307 lap.
