Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937

vát bán kél rendalyát híva meg Cseklészre , a társulat szerkezése végeit. Basay Endre vásárhelyi plébános levél által üzeiie meg Gábornak, mikép tizenharmad magával a szent olvasó testvéréül ajánlkozik s az üdvös intézet szintannyi plébánián meg fog honosítatni 1).

Illy vallásérzelmi szép nyilatkozásokat, de magasb erényü férfiakat is mutathat föl e század első fele. „Mert Isten mindig uj példáit alkotja az erénynek, ir Batthyányi Ignácz püspök, s találtatott napjainkban Ipolyi Gáspár nevű esztergomi kanonok, ki önmagán a régiek mármár kihall erényszigorát föl támasziá. Előtte ugyan azt cselekvék Szörényi László szerémi püspök“, kiről XIV. Benedek pápa egyik brevéjében emlékezik2).

A kegyes Terózia kormánya, meg főpapok mint Eszterházy Imre utóda Csáky Miklós prímás, Klimó György Pécsett, Eszterházy Károly Egerben, Patachich Váradon, Biró s Koller Veszprémben, Zichy Ferencz Győrben stb őrködése alatt üdült a vallás élete. Ősi egyszerűség, apai ájlatosság, szent buzgalom tölté cl ama fejdelemasszony s ezen főpásztorok lelkeit. Tiszteletreméltóul állott előttük mind az, mire röpkényt s mohot vont Chronos; mit illykép maga tulajdonává elbitorolt a természet: az istenes hajdan oltárain dúlni erőszakos kéznek nem engedtek. Első gondolatlan sértése a szentelt pöcsétnek, mellyet az emberiség nemes levelére századok nyomtak, köz vészszel fenyegető a társaságot; első vakmerő megrázintás a gránit ormon egyetemes és dísztelen halált idézhetett elő a roppant romladéknak alatta.

Még azon Országanya éleiben volt, midőn az újabb kor jelenségei sárgás ködterületek alakjában távolról föltünedezének; a nyugat gőzeiből fölgomolyogva s hazánk légkörébe is eljutva a lélekerőtlenitő befolyásnak azon nemét gyakorolták, miilyen az elmúlt évtized folytán az ásiai epeláz berontását megelőzte: a fojtó lég, mit terjeszte, a dclejzet hiánya, mit okoza, az életölő parányok, miket mindenütt szóra, a vallási körben minden érző tehetséget leölvén lagymatagságot, az erkölcs mezején a méltány s jogérzet nedveit kiszárítván tespedő meddőséget vontak magok után. Szó van itt tudniillik azon zsarnokságról, mellynek kormányvesszejét XIV, Lajos frank királynak arany önkénykora a finomított anyagiságnak durva markába szorítá, mellyel frank koronás vagy tudós védei apotheosis szertartásival istenítvén, átkereszteltek s ész nevét tukmálták reá, és uralkodását divatul rangozván , a müveit világ minden tájaira kiterjeszteni iparkodtak. Fonto sb ezen korszak, semmint közösen vélekedünk. Ezen korszak, következményeinek súlyos és terjedelmes voltára tekintve, fölér a nép vá n d o r la t, a keres z t had a k, a hitújítás korszakával; az utóbbin még ki is fogna, ha mindkettejükről már most illetőleg szólhatnánk. Ezen korszakos esemény az emberiség haladását fonák irányba tévesztő; idő- s erőnek haszontalan pazarlására készté, Uj * *)

') Hist. Univ. Kazy 203.

*) XIV. Benedek pápa levele Grassalkovich kamra elnökhöz 1736-ban. Batthyányi Leges EccJ. 1, 332,