Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937

16

tréfás Czigánynak, elliiteté véllek, hogy ezeket a Sz. képeket senki nem láthattya, valakinek felesége nem jámbor. Hogy azért az jelen valók gyalázatban ne maradnának, kiki mind azt tetteié, hogy ő jól láttya, az mit nem lát vala. Ezek is azért az új Tanitók, erősen mutogattyák, az mi nincsen-de mivel hogy elhitetik, hogy megfosztatott az Sz. Lélektűl, valaki nem láttya az ő álmokat; az szegény kösség, hogy ne láttassák az Sz. Lélek nélkül lenni, meg csallya magát és elhiteti magával, hogy nyilván láttya az Sz. írásban, az ő tulajdon fejének hivságos álmát“ 1). — Korának, mintha miénk volna (valamint a miénknek csak ugyan apja volt), egészen anyagiságba merüléséről a következüket jegyzi meg:t ,,Legtöbb embert láthatsz csupán az ügyek forradalmában vetni reményeit, kik a csalfa haszonnak bármilly kinézésében vitorlákat vonnak s feléje, bárhol is legyen, minden erőmüvekkel eveznek. Semmi azoknál a szent hit, semmi a kézadás, eskü, vér, vallás; mint a kiknek mindene csak a nagyobb szerencsében fekszik; kik a barátokat, urakat virág gyanánt használják; csak addig kedvelik, miglen nedvteliek s kellemes illatot lehelnek: ha érdesb szerencsének dere lankasztá őket, vagy ha elpárologtak, akkor elvetik“ 2).

Gondoljuk ezekhez még azon esztelenségeket, miket „London zuglyai — s rejtekeiben“ megtanulva hitfelekezetes hazánkfiai, vallási rendszer- kinl hoztak s terjesztettek. Magok a jobb protestánsok utálattal sőt iszo- nyodással fordultak el tőlük; Ember Pál írja róluk: ,,a londoni szabók, foltozók , többnyire visszakeresztelők, szabadonezok, függetlenek, szellem ihletések, ábrándosok, keresők, várakozók stb szálló helyein tanulták ám meg ifjaink a valódi Istenességet és bibliai mélységet!“ Ezen londoni növendékek Tolnay János, Szegedy István, Mohácsv István, Kuthy János, Vásárhelyi János, Sziksza-y Benedek stb 1638 táján hozták el a tévedéseket3). Ha ezekhöz még a négyezer (huszi maradék) csehtársaknak, kik az 1635-ki holland statusok elébe terjesztett folyamodványuk szerint Lengyel- s Magyarföld vidékein elszórva voltak 4), hazánkra eső részét veszszük, meg a Bethlen alatt bevándorolt visszakeresztel őt stb, valamint a tömérdek sok zsidót, ráczot, ozmánt, és más keleti jövények gyülevészét tekintjük, könnyen fogandjuk meg annak okát, miért buzgott a magyarföldi népeknek a catholicus hitre visszahozatásán annyira az egyház; miért nem volt nappala, nem volt éjjele , miglen eredeti épségébe nem helyezé vissza az ősök vallását! — Elhül a magyar ember vére, midőn ősei évlapjaiban a vallási, erkölcsi s polgári állapotok hanyatlását szem’) Kalauz 98.

2) Pázmány „szentek tiszteletéről.“ Ajánlat „a két Forgáchhoz.“

3) Lampeból Lányi Magy. Egyh. 2, 370 s köv.

*) Naspis proti Jednote braterské od P. Sam. Martinia 1633, 183 lapon. „Credite admitti a vobis e coetu Fratrum Bohemicorum per Poloniam et Ungariam dispersorum circiter quatuor mille exules.<<;