Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2
ott is azoknál külömbnek, ’s a’ halál’ törvén* nyeitol mentinek kell vala lenni; az ö feltámadására nem vala szükséges Próféta, lvi érte- esedezzék , nem vala szükséges valamelly Isten, embere, ki felkelni parancsollya, ki koporsóiából kisegíttse ,,a’ halottak közül szabados44 úgymond Dávid. Ezen Jésus Kristus’ valóságos Istenségének legnyilvább bizonyságát az írástudók, Faviseusok és Papifejedelmek egygyezóleg homályba borítani ’s megvalótlanítani akarák: de az Isteni gondviselés , melly gyakran az emberek' rósz szándékit bölcs és jótevő intézetinek eszközivé fordíttya , egész fénnyében és dicsőségében tüntette azt ki. Alig bocsátottaki Jésus lelkét, alig bizonyodottmeg halála a’ felnyittatott oldalából vízzé vált vérének kicsorgása által, és a’ Római Százados’ tanúságából: hogy a’ Főpapok tüstént Pilatus Fő-Tisztartóh'©z folyamodtak , mondván : „Uram megemlékeztünk , hogy ama hitető még éltében mondotta, harmadnap után feltámadok, Hadd-meg azért , hogy őrizzék a’ koporsót harmadnapig, hogy valamiképp* eine jöjjenek a’ Tanítványi, és ellopván ötét, mondják a’ kösségnek : feltámadott halottaiból; és az utolsó tévelgés , gonoszblesz az elsőnél44 Mát. 27, 64. Bételyesíté Pilátus kérésüket. A’ koporsót megerősítették őrzőkkel; azon követ, melly ajtaját fedte, lepecsételték , és így mindent elkövettek bátorságokra. ’S mi lett mind e„zenelőregondoskodássok- nak kimenetele ? Csak arra való volt az, hogy e’ történet’igasságát megerosebbíttse. — Harmadnap elvétetett a' nagy kő; a’ lepedők a’ koporsóba voltak tétetve; Jésusnak teste pedig ott nem találtatott többé. Mit mondjanak mind ezekre ? Azt-e , hogy a’ Tanitvánnyi éjjel, alu— 79 —