Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

tan az őrzök, elcsípték legyen? De : hogyhogy’ férhettek a’ koporsóhoz? válaszol Sz A- goston. Hogy’ hengerítették-el a' nagy kö* vet? a'holtat hogy’ keríthették úgy kezökbe , hogy egygyik őrző se ébredtfel ? Miért vetkőz, tettékki a’ lepedőből ? Miért tették a’kötelékeket félre? Tulajdonok-e ez a’lopóknak ? — Az őrzők alvának ?! Ha alvának , hogy’tudták , hogy úgy vitetett légyen el; hogy a’ Tanítványitól vitetett Ügyen el ? Az aluvók tehetnek-e bizonyságot? Ha pedig nem aluvának , minek hagyák elvitetni? Hihető-e az, hogy ama Tanítványok, kik olly erőtlenek, gyávák , nyúl- szívúek voltának míg'Mesterök élt, ennek holta utánn olly mérészek lőttek egyszerre , hogy az örállókba kapni, a’ Fő-tanács’ pecsétyével megerősített követ elhengeríteni , és a' holt testet a’ kősziklába vájt koporsóból elpraktikálni mérészlették Volna ? Tegyük , hogy mindezeket* mérészlették; de tették-e ? Az embernek minden czél és haszon nélkül lehetetlen valami veszedelmest elkövetni: mi végre, mihaszna lopták volna el ugyan e’ holttestet ? Azért-e, hogy arról elhitessék a’világot, a’ mi olly nyilván való volt? Hogy azt feltámadottnak hirdessék , a' ki őket, felnem támadván, olly rútúl megjátszotta? Ah! van példánk, hogy valaki szenvedésre, halálra adja magát ollymiért, a’ mit igaznak hisz: de hogy életét koczkáztatta légyen ollymiért ,a’ mi t tud, bogy nemigaz, erre nincs példánk ; annál inkább nincs arra példánk , hogy többen olly miért, a’ minek nem igazvolta nékik tudva vagyon , életűket feláldozzák ! — ’S ha a’ Tanítványok loptákel Jé- sus’ testét, miért nem vonattatnak számadásra? miért nem büntettetnekmeg ? Miért ve. szikmeg az örállókat pénzzel, hogy halgassanak ?