Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

vált ha a’Gyónást több ízbőn egy lelki Atyánál gyakorollyuk, és azt sokáig soha einem mú- laszttyuk. Mert a’közel lévő Gyónás’ meggondolásának hasonló béfolyása és ereje vagyon ránk nézve , mint a’ halál és ítélet’ emlékezetének. Úgy vagyon AAl a’ ki mond magához : holnap’ vagy rövid idő múlva gyónnom kell, és ezen, vagy ama vétkemről vádolnom magamat: ez szint olly érdeklő gondolat, valamint ha ki elgondollya : holnap’ vagy rövid idő múlva, meghalok, és minden tetteimről számot kell adnom I Valóban: hány Lelkeket nem tartóztat viszsza ez a’ gondolat ama mélységtől, mellybe süllyedhettek volna egyébként romlattságok’ természeti terhe alatt.'' Hányán vágynak , kiknek gyarlóságát és tétovázását a’ Gyónás’ szüksége erősíti a’ kísértetekben?

Ha ellenben a’ Gyónás’ jármát , mellyel Jésus Kristus illy údvösséges czélból tett nyakunkra, egyszer levetettük , igen nagy tartalékot vetettünk-el. ’S ekképpen magunkra, kö- zönzégesen gyarló magunkra , legtöbbnyire eU vakúltt magunkra , hagyathatván , mindenné- mű erkölcstelenségre kitétettünk. Valamint a’ halál’ emlékezete megnem hat minket, ha azt távúiról szemléllyük, vagy meszsze lenni re-» ménylyük: a’ Gyónásnak megfontolása se érdekelhet minket , ha azt esztendőről esztendőre halasztyuk; könnyen azt gondollyuk , hogy majd egy úttal elvégezzük mind , ha valamivel több is, vagy kevesebb, számadásunk; ’s ez a’ bún is elcsúszik a’ többiekkel’s a’t. így gondolkodnak sokan, ’s ezen rovásra a’bűnt bűnnel tetézik, egyik gonoszt a’másikkal toldják, és nehezítik számadásoknak terhét, mellyőket valaha egész sullyával nyomja. Innét van: hogy miolta a’ szentségbe!i Gyónás’ megveti

— 37 —