Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

se mintegy módiba jött a’ keresztény világban , azolta a* kívánságok felszabadultak, a' gonoszkodás erős lábra kéjt, és kiki kénnyé szerént él, és gondolkodik. Innét van: hogy mennél inkább elhata! mazik az erkölcstelenség és igazságtalanság köztünk, annál alább száll a’ Gyónásnak kelete; és a’ rendetlen életnek kezdete, az ö becstelenségének is kezdete.

IYlondhattyátok végre : sok viszszaélések csuszarnodtak a' Gyónásba. Legyen úgy. De mivel nem élhetni-viszsza keresztény hitünkben? avagy : mi hátrál még, a’ mivel senki sle éltviszsza? Semmi annak gyakorlásában történt, vagy megeshető hiba azonban lenem szál- lítiiattya annak becsét és jeles voltát; mert annak nem oka maga magában , hanem mi , kik azt elszentségteleníttyük , vagyunk okai. Tehát mindennémü viszszaélések’ ellenére is bizonyos és megczáfolhatatlan igazság e’ három: hogy a’ Gyónás egyetlen tökélletes eszköz a’ bűneink bocsánattyára ; a’ legalkalmatosabb eszköz a’ bűnösök’ megtérülésére ; 's leghatha- tósabb erősítés a’viszszaesés ellen ; és a' mi e- zekbol nyilván következik : szükség tehát a’ szent Gyónásthíven gyakorolnunk, s a visza- élést eltávoztatnunk. — Tenéked Uram ! vígasztalásnak Istene! örök hálá ! — — minden halogatás nélkül megfenyíthetnéd Te a' mi ki- csapasinkat ; tökélletes igazságod kívánta is ezt; de véghetetlen jóságod vetette közbe magát, és könyörületes indulatra vezérlett. Bátor- ságos ösvényt, és rövid könnyű utat mutattál nekünk a’ hozzád viszszatérésre, és büntetésünk’ megelőzésére. Kijelentetted Te magadat, irgalmas Ur, ama könyörületes Gazdának példái á b a n , ki az előtte térdére borult, és adósságát megvalíó szolgájának , kérésére , min-