Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

vagy esészen elfordúltt értelemben vágynak* vagy némelly úgy dicsekedő világ’ Bölcsei a’ katekismusi leczkének szintúgy hasznát vehetnék valamint Nevendékeink ; senkitől se engedvén magokat vezérelni egyéb el vakul tt ér- telmohtőí, és hízelkedő kívánságiktól, tártnak nyilván tőle, ne hogy másképp', vagy tovább, vezettessenek, hogy sem magok akarnák. Mások ismét csupán kihalgatót keresnek a1 Gyóntatószékben ; oktatóra és mesterre, a’ mint mondják, semmi szükségük ; mintha ezek egymástól elválaszthatók volnának, 's a’ tökélle- tes Gyóntatónak hivatali, az oktatójától és tanácsadójától külomböznének. Ezzel oda czéloz- nak, hogy olly Gyóntatót f$lállyanak , a’ kitől semmi tanácsot venni, semmi intést szenvedni , ne kénteleníttessenek ; tud án, hogy egy buzgó Egyházfiának útasítására bízván magokat , ő számtalan hajlandóságaikról, és kedves szövetségeikről lemondatna velek, ezt pedig, nem határozhatván meg magokat életök’ változtatására, nem akarják. A' Gyóntatót a- zért keresve cserélik ,- általiad án , hogy egy állhatatos és okos lelki igazgatásnak mi lehetne a’ vége; hogy az elkezdett munkában vagy megerősítetnének, vagy arra bátoríttatnának, hogy a’ tökélletesulésben előbb ’s meg előbb lépjenek.

Ha végre a’ Gyónást magunkra nézve iekén- tyük , tehát a’ tapasztalás eléggé bizonyosokká tesz minket , hogy csudálatos zabola az szívünknek az o rendjében, 's kívánságinknak az ő határaikbanvaló tartóztatására. Ezen egy gondolatnak: megkell ismét gyónnom minden bűneimet; nagyobbá’ nyomadékja , és bizonyosabb győzödelme, mint akármelly fóntos okoskodásnak, vagy kemény feddő zésnek ; ki— 36 —