Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

béri nemzettel , akár különkülön embertársainkkal? Hasonlítsátok bár öszve tetteit ama' régiség’ Isteninek munkáival, mellyek feljegyeztettek a’ nyilván költeményekkel rakott' Mithologiában, Egyik szerencsés szülést ada mint Juno; másik szerencsés hajókázást mint Neptunus; szerencsés Hadakozást, Mars; ki- vántt békességet Jánus ; egésséget Eskulap ’s t.e*f. ez mind a’ mit a'régiek tulajdonítottak Isteneiknek. Jésus'jótettei nem illy eggyesek;hanem az egész világra kiterjedők : az igasságot és erkölcsét viszszaszerezvén megörökösíté köztiünk; az embernek megbékéltetése az istennel , önnön magával, és társaival lön az ő czéllya; ’s a’ mi legjelesebb benne; ezen igasság’ erkölcs, és békesség’ béhozását önnön élete áldozattyá- val hajtotta végbe. Ki gondolhat ennél felségesebb karaktert? A' mi eggyes jótéteményif illeti: soha se folyamodott senki úgy hozzá, hogy kész segedelmét ne tapasztalta volna ; soha se könyörgött senki néki, hogy raegne hal- gattatott, ’s kegyelmet ne nyert volna. így űzte a’ jótévoséget minden személly és rang , vallás és idő-válogatás nélkül: lett légyen az Szamaritánus vagy Izraelita; pogány vagy Abra- hám fia ; ellensége vagy nem ; szombaton vagy ebédkor: mindég nyitva álla jóságának tárháza. Sőt tudjuk, hogy néha a'szükölködök’kérésit meg is előzte , s kereste a1 jótétel’ alkalmatosságit. Ki látott csupa emberben illy tö- kélletes, illy meszszeterjedő karaktert? Híveinek drága vérével oily országot szerzett, melly- be megdicsőíttse őket örökre ; Istenfiaivá , örökös társivá tette őket; mig élnek önnön testével és vérével táplállya; az Attya jobbján úl, hogy könyörögjön értök ; bűneikért mintegy maga tesz eleget , nékik tulajdonítván érdé— 237 —