Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

ri nem’ Doktorivá lettek. Az elsők az utói- ’sókra nézve mintegy megfoghatatlanok , és eltűnnek szemeink előtt.

Bizonnyára, melly nagy közttök a’ külömb- ség! Mit látánk bennük, és mit látunk?! Mik voltak az Apostalok néhány nap előtt, *s mik mainap ?! A' Sz. Lélek’ vétele előtt teli valának ok tudatlansággal, és vahoskodással. Oh melly sok hasznos tanulságokat prédikált Mesterük hijába e’ buta embereknek! Hijába fejtegette o nekik nyilvánsággal ama fő igazságokat, mellyeket a’ népnek külümbféle hasonlatosságokban elő adott. A’ leg nyilvánsá- gosabb megvilágítások után is tübbről tübb világosítást kívántak ok , és úgy mondván, minden békés tűrésével élnie kellett Kristusnak, hogy minduntalan való kérdezősküdéseiknek eleget tegyen. Százszor meg mondotta nekik nevezetesen , hogy mivel az ö országa igazság, mennyek’ országa, tehát e’ világi nem lehet: mellvben a’ hamisság jónak , az igazság rosz- nek tartatik. Mind hijjába ; elhitették magokkal, hogy Kristusnak Israel' királyi pálczáját ismét helyre kell állítani; még Kristus’ menybe menetelekor is Messiást az ő tévelygő képzelődésük szerént gondolták, és olly Királynak tárták , kinek az Israel’ országát helyre állítani ’s minden nemzeteket az ő lábainak zsámolyához bilincsezni kellessék: ,, Uram ! ebben az időben állatod e’ helyre az Israel’ országát?“ kérdenek ők (Apóst. cs. 1, 6.) Százszor meg- mondá nekik , hogy vérének keresztségével meg kell kereszteltetniej hogy azért kezdé ő jászolban Ínséges életét, hogy a’keresztfán végezze; hogy bölcsőben volt szenvedései mint egy előmutatási voltak kínos halálának a’ ka- ponyák’ helyen: mind hijába; Péter nem érti