Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

20

a’bűnös emberiség magától vetemedett, képtelenek, ’s bizonytalanok eggyúl eggyig. Az Isten pedig a’ bűn bocsánattyát annak meg vallásához kötötte mind a’ két testamentomban.

Isten Ő Felségének e’ végzését bélátta, ’s kijelentette Dávid az ó testamentomban: mert minek utánna igen érzékeny kifejezéssel esen- kedett volna kegyelemért az Istennek , hogy könyörüllyön rajta nagy irgalmassága , ’s as Ő könyörűletességének sokasága szerént (5o. Zs. i.) „Moss meg engem’, monda , inkább hamisságomból , és bűnömből tisztittsmeg engem (3 v.) E’ töredelmes Királynak nem volt más indító oka az Istennek érdeklésére , ’s mintegy erőltetésére, hanem csak ez : látod Uram , hogy hamisságomat megvallom ; „Mert, úgymond, hamisságomat magam megesmé- rem“. Minémű okoskodás ez? „Igen helyes , megfelel, a. sz. János, Dávidígy szólván igen jól tudja az Isten akarattyát, ’s bölcs rendelését; mert mintha így szólott volna: Igaz U- rara ! e’ vallásom , mellyet teszek elkövetett vétkeimről, csekély elégtétel ; de minthogy el néked elégséges, és kedves , bátorkodom azt hémútatni engesztelésedre. Tehát istenem l megbocsátandasz nekem, mivel hamisságomat megesmérem. Tisztitts meg engem' bűneimből, mivel hamisságomat megesmérem“ úgy mond.

Ha bár ezen Isten rendelése , hogya’ 13 tinos bűneinek megvallása által nyerjen csak bocsánatot , csupa szabad kényűnek tetszik is nektek lenni, de magában nem illyen ; hanem az ő véghetetlen tökélletességihez mérsé- keltetett az: szent Felsége, és nagy irgalmassága hozza azt magával. Az ő Szent Felségéhez illendő, hogy minekutánna minnen megvonásunknál fogva igazsága lön elkárhoztatá*