Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 2. rész (Pest, 1818) - 44.272.2

simkra , az által nyilatkoztassa Isi, hogy o szabad Úr, nem boszszú álló Bíró, a' bűnt megbocsátván a’ szoros igazság1 rendének követése nélkül is. Véghetetlen irgalmasssága azt dívánnyá, hogy ő a1 gyarló, önnön vádolása által hozzá folyamodó teremtményét eine veszessze örökre , hanem azon üdvösségre , mellyre teremtette elejénten, ’s mellyet saját Fiának, K. Jesusnak váltsága által viszsza szerzett nekik , kitelhetöképpen vezérellye. Ha a’ Bűnösnek bűn-megvallása nélkül is megbocsátaná, az Istentelent,és az istentelenséget gyűlölői sten volna e ő? (Bölcs. 14» 9-) Ha a1 bűneit meg- vallónak se kegyelmezne meg, az Istentelennek halálát nem akaró, *s annak megtérését kívánó Isten volna e 0 ? (Ezekh. 3i, 11.) így hozzák magokkal az Istennek véghetetlen tö- kélletességi, hogy a’ bűnét megváltó Bűnös» nek adjon bocsánatot egyedül.

Erre való nézve így folytattya a’ Királyi Próféta az Istenhez sóhajtásit : ,,Csak neked vétkeztem, ’s gonoszt cselekedtem előtted; hogy igaznak találtassál beszédedben , és győ- zödelmes légy, midőn itélendesz“ (6. v.) Vétettem, Istenem, megvallom; miért vallom meg? Hogy azon kegyelem által, mellyet kérek , a1 te sz, Felséged, ’s véghetetlen irgalma » ságod, kijelentésed szerént, kinyilatkoztatód- jék. Ezen Isteni jóságot veti a1 sz. írás mindannyiszor közbe, valahányszor a'bűnöst bűne vallására készteti. Ez értelemben vette sz, A- goston a’ 117 Zsoltárnak ez igéit is: „Tegyetek vallást az Urnák: mert jó“ —’S bizonyára irgalmas és jó Ő : ha a’ Gonosztévo bűneit megvallya , megkegyelmezvén , ’s csak úgy , ha m,eg nem vallya, kárhoztatván el őtet. Ä’ polgári bíróknál külömben van a’ dolog : ezek