Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1
Tartalomjegyzék
szerencsétlen vágyódását - is, melly soha se mondja elég: megczofollya; középszerű renden születtetvén. így tanítá alávaló születésének helye által, hogy a’ roppant palotákban; Szülőinek alacson rende által, hogy a’ nagy rangokban és fényben, nem áll a’boldogság. így tanítá születése környülállási által : melly sok emberi hivságok nélkül ellehetni! 'S kivánnyá- tok-e ezen tanítás’ foganatosságát már is látni? Azon Pásztorok, kik a’ jelnek látására felme- nének Betlehembe, nyilván szegény, ’s talán sorsokkal elégedetlen cselédek valának. Ah! de Rristust még szükölködőbb állapotban látni — — — ez már nékik elég. Vigasztalással és örömmel fogódván el szívok , visszatértek áldván , és magasztalván az Urat; mond az Evangelium. Békesség tehát ismét az embereknek! Végre meg békéi tette az embereket magok köztt-is. Születése a Pogányokból és Zsidókból egy nemzetet tészen ; eltörli azon embertelen külömbséget, a’ Görögök és Scithák, Romaiak és Barbarusok közit. Minden gyülőlség’ alkalmatosságát eltörölvén , minden nemzetekből egy népet alkotván , *s minden tanítvány]-* ba egy szivet, és egy lelket öntvén. Ezen harmad rendbéli békességnek előttetek nem különbben fontosnak kell lenni , ha az igazság’ méltó bírái vagytok. Eddig semmi békesség’ kötele se szorította-öszve egymáshoz ezen A- tyafi nemzeteket: sem egyenlő Isteni szolgálat , sem egyenlő hit, sem egyenlő törvény, mellyekre nézve ellenségeikben-is testvéreiket szemlélhették volna. Úgy tekinték egymást , mint ama vadak a’ más rendbélieket. Erkölcsök , hitök, nyelvök , hasznok’ külömbsége szinte más fajzatokká változtatta őket. Emberi ábrázattyokról, melly egyetlen egy pecsét— 71 —
