Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

tye maradott fenn még bennük az Atyafiság- jiak , alig esmérték egymást többé egy Atyától szármozott unokáknak. Azért mint a' vad állatok úgy puszilták egymást éhes dühössé- gökben : dicsekedéssel hordozták egymás fejét véres dárdáik’ hegyein; s egymás’ csonttyait kardjok’ markolattyán. Felfuvalkodva hur- czolták az erőtlenebbeket diadalmas szeherök .után rablánczokcn. Sohase hitted volna, hogy vadak ne lettenek,'s nem a' végre születtettek, hogy e’föld kies kerttyét kietlen pusztává változtassák ! A' puszta városok' düledéki; a’ virágzó országok' elmúlt hire ; az elnyeletett nemzetségek’ emlékezete, a’ felforgatott koronák’ nyomdoki: ezek azok az örök oszlopok , mel- lyekre metszetett a' hajdani századok’ szeren- tsétlenaége! — Eljött tehát R. Jésus; s ő szeglet' kővé lesz, melly az egész házat egybe fog- lallya ; egy olly fővé, melly minden tagokat eggyesítsen. IVlinnyájunkat magával egy- be kapcsolván, egymással-is öszve szövetkez- tetett. Egy már a’ lélek , melly éleszt ; egy a’ reménység, melly táplál; egy a’ kebel melly ölel: egy az ahol, melly foglal; egy a’ pásztor, ki legeltet mínnyájunkat. Egy Atyának fiai; egy birtok’ örökösi; egy város’ polgári , egy test tagjai lettünk minnyájan ö általa. Békesség tehát ismét az embereknek !

— 72 —

K. A. ! olly látó helybe állítottalak benneteket , mellyböl , ha tekéntitek az Igének mai megtestesülését, lehetetlen hogy jámbor szivetek ne örvendjen illy örvendetes birre: e’ mamap születtetett nékünk üdvözítő , ki az (Jr Kristus ; 's ki az Istennek dicsőségét, és ^z emberek békességét viszszaszerezte egyszer-