Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1
Tartalomjegyzék
nek - is szülője; hátrálna azon hitelességéi melly a' mi bátorságunkra áltáljában szüksé* ges illy fontos dologban; ’s melly semmi hozzánk hasonló gyarló emberi oktatónak, csak eggy csalhatatlan Isteninek, a’része. Hogy tehát ne legyünk habozó kisdedek , és ide ’s to* vá ne vitessünk a' tudománynak minden szelétől, az emberek’ genoszsága, és tévelgésbe ejtő álnoksága által (Efes. 4. v. 18.) : valóban aá Isteni kijelentés szükséges emberi nemzetünk* nek. — Számba ne vegyük-e még azon igazságom kat-is , mellyeknek esmérete boldogulásunkra szükséges, s mellyekre magától az emberi ésa éppen szert nem tehet az Isteni kijelentés’ segítsége nélkül? — Tudni való: minnyájana- zon vagyunk, hogy boldogok legyünk. Ez ta* gadhatatlan igazság' szava, ’s a' természetnek oily ösztöne, mellyet ama véghetetlen jó, és örökké boldog Isten oltott belénk. Ezen okos vágyódás természetünkké válván, kell olly mi* nek is lenni, melly által valóban boldogulhass sunk-is. Másképp' hijános volna ezen vágyó* dásunk , melly ama véghetetlen bölcsességük gondviselőnk’ rendivel nyilván ellenkeznék 4 ’s melly elér egygyik végtől a’ másikig hatalommal , és mindeneket gyönyörűségesen el* rendel ( Bölcs. 8 v. 7.) Az is bizonyos4 hogy magunkban , 's magunktól tertnészetúnkrenéz- ve nem boldogulhatunk i másképp’ magunkon kívül nem ragadtatnánk szüntelen való«kiszö* késekkel, ha magunkban fel - lelhetnénk tel* íyes boldogságunkat. Az is bizonyos* hogy az oktalan lermészetüeknek egyike se lehet e* zen mohó vágyódásunk’ közép pontya. Mivel ezek minnyájan okos természetünknél alább* Valók : a’ mi tökéletességünk és boldogulásunk — Sl
