Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

periig a' nálunk fölebbekre, 's jelesebbekre való igyekezetben áll; ’s látni való, hogymeg- romlik , és vesztegetödik , a ki ezen alávalósá- gok után hal, vesz. Tehát mivel sem magunkban, sem magunkon kívül e’ természetben, boldogulásunkra való vágyódásunk' föpontyát fel nem 1 ellyük , szükségképpen ama változha- tatlan , 's eredeti jóságban , az Istenben, kell azt keresnünk és feltalálnunk. O elegítheti-ki egyedül minden kívánságunkat! Ezen fó czé- Junkhoz kell tehát tartanunk, törekednünk. De hogyan? Hogy közelítsünk hozzá tiszteletünkkel? hogy’ kérlellyük meg törvényszegé- sink után?! Ezekre az emberi ész egészen elnémul. Vagyha mérészkedik oktalan válaszszávai , mint egy mély setétségbe esettnek , minden lépése botorkálás. Fussuk bár bé a' leg jelesebb nemzetek’ Jég fényesebb ideit. A- ma leg finomabb, értelmesebb, s tudósabb népek Raldea’, Fenítzia’, Egyiptusbéliek ; a' Görögök és Romaiak tudatlanok voltak , miképpen kellessék az Istenséget tisztelni , 's engesztelni. Ezen nagyra mentt nemzeteknek kö* szönhettyük a' legjelesebb találmányokat. A’ mindent megemésztő időt truttzoló épületeik, úgy tetszik , örökre vannak kiszánva. A’ földmérés, csillag - visgálás , építés’ mestersége az ó d. sőségök. Annyi századok elfolyása ólta ki adhatott egyetlen egyet az o oszlop-rendjeikhez? Mérésszen emeltt Pirámissaik , elevenen festett képeik, most is csudáltatnak. Hol az a’ Poeta, a ki fölebb emelkedett volna nálok a’ képzelődésben ? Hol az az Orátor, ki ékesebben szóllott volna? Constitutiójok , törvényeik, politikájoh, hadi, és kézi mester- ségök , munkásságok, elméjök , mind méltók az álmélkodásra; csupán a’ Religiójok durva és