Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

5o

okét iskolába; a'Mesterembereket léptessétek- le műhelyeikről, ’s adgyatok könyveket kezeikbe; Törvény kedök, fogjatok magatok is e’csuda természet’visgálásához , és mindennemű vélemények’ nieghányásához ; ti is Urak , Méltóságok , félre a’ kényes élettel , az igazság , és hamisság ; az erkölcs és természet’ törvénnyének , megtanulásában verasszatok éj jelt, és nappalt ! uvvagy vallyátok-meg , hogv ha az embernek önnön maga fejétől volna szükség Heligiót ma- x gának szerezni, úgy emberi nemzetünk’ leg nagyobb részének szükség volna a’ nélkül maradni.

Tudjuk, mit remélhetni a’ saját eszökre hagyatott Bölcseinktől is. Tudjuk, ’s áln^él- kodva csudállyuk. A’ régieknek , bár melly ha- soulíthatatlan volt-is munkásságok , és elméjek; éileue mondhatatlan lajstromba vannak szedve tévelgéseik , tétovázásaik , és ellenkezéseik. A’ mostaniak is, mihelyest a’ kijelentett Religyió’ smormértékétöl eltávoznak , melly szerencsétlenek legyenek , olvassuk , ’s tapasztallyuk. E- gyetlen egytől se került még ki eggy tokélle- tes, és mmnyájokhoz alkalmatos erkölcsi tudomány. — fia pedig az emberi észnek , magára hagyattatván , elannyira kitűnt gyarlósága az eggyes igazságok’ meghatározásában : ki remélheti, hogy általok ezen zűrzavarból eggy erkölcsi világ állyon elő; ’s a’ többről több homályba borúit igazság’ napja felderűljön ! í Ha illy es mivel eggy emberiség’ feniksze -— mellyel annyiszor emlegetni hallok , de nem láttam még — biztathatna-is: melly emberi okosság 'agy mesterség adhatna szabásinak kiván- tató nyomosságot, tekéntetet,’s bizonyságot ? ! A’ tartásnak mindég volna reá nézve is helye; ne hogy a csalfa fény lett az ő véleménnyei-