Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

dásért, mellyel megáldotta vala ötét Attya ^ és monda szivében: eljönnek az én atyámnak halálán való napok , és akkor meg ölöm testvéremet. Irigykedtek vala Jósefre is az ő bát- tyai , kik midőn látták volna ötét távul jönni, elvégezték, hogy meg ölnék ötét,* azt mondván egymásnak: írnhol jő ama’ álomlátó; ’s a’ t. — Azon kárvallás , mellyel jár természet szerént indúlatinknak kicsapása, bizonytalan; legalább többnyire olly csekél, és múlandó , mellynek erejét csak azon belső gyönyörűség is kipótollya, melly indúlatinknak’ kivántt e- 1 építéséből reánk háromlik. így tehát e’ kártékony indúlatinknak alkalmatosb féke és zabolája nincs a’ Religiónál. Ez írtogatván az i- rígységnek , nagyravágyásnak , és erőszakoskodásnak gyökereit keblünkben, indúlatink ve- szedelmit-is fogyasztya egyszer smind. Ez csil- lapíttya a' kiütő boszszúnak lángjait; ez ijeszt a’ gyilkos szándékú testvérekre; ez harsogtat- tya hathatós szavát a’ magánosság’ és kész alkalmatosság’ jelenlétében „ne öllyétek-meg, úgymond , az ő lelkét, se ki ne ontsátok az ö vérét“ (i. Moy. 37. v. 22.) Ama'mindent-tu- dó s látó Istennek , ki minden gonoszt szükségképpen gyűlöl és megbüntet, igazságával, fenyegeti az a’ Hatalmasokat és czinkosokat- Hányaknak nem esett így már ki boszszús kezükből a' gyilkos fegyver , hogy a’ velek perbe szálló Religió ama igaz Biró' elejbe idézte ő- két?! Hány ember lehet most is a’ fold’ színén , a’ ki mint a’ neki dühödött fenevad keresi felebaráttyát, hogy ezt boszszúságának fel áldozza?! Oh Religió, éreztesd ama gyilkossal , ki most forgattya eszébe , mi módon veszt- hesse-el régi haragosát, a’ te erődet; a’ te világosságod' rémítő villámlása csapjameg úgy Egyházi Beszéd. I. Rész. 3 .