Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

bűnös leihet, hogy borúllyon arczra, minek- előtte gonosz szándékát tellyesíthetné! —

Valóban: pusztán és kimiveletlenúl maradna köztünk az erkőltsiségnek mezeje, ha a' Reiigyió fogyatkoznék. Boldog az az ember, kinek szive bé vagyon vetve a’ Felebaráti szeretet’ magvával: t. i. ennek kellő gyümölcse lészen a' jótétel, és ingyen való jóakarat; az ő szívéből fakadni fognak kellemetes források sokaknak vigasztalására ; segíteni fogja az ügye- fogyottakat nyomorúságokban ; örülni fog rajta, ha eszköz lehet valaki szerencséjének előmozdításában; nem kissebbít, nem szomorít- meg ö senkit, 's a’ t. Áldott Jótévőség! kár hogy reád elégséges serkentésünk nincs a’ Re- ligió nélkül. — Az első gyádicsa a' bölcsességnek azt tudni, hogy sokat nem tudunk. A'mint az aiábbvaló ruházat felüti szépségét eggy jó termett személynek , úgy a’ csendes le tartás is ékesíti és neveli a’ bölcsességet és egyéb emberi jóságokat. Az alázatos magaviselet a’ beszéd köztt fényt ád az ígasságnak. A’ ki keveset bízik magában, könnyebben kilábboi a’ tévedésből ; mert nem átallya mással közleni dolgát; rostállya gondolatit; mérsékli taná- tsait: bakkal jár; elfordíttya fülét, midőn dicsérik ; r ern ád könnyen hitelt, és sok szégyent elkerül; máskinek érdemeit előbb veszi észre, hogy sem a’ magáét: azért, mint a' gyenge fátyollal borított ékesség jobban csudáltatik- úgy az ő jeles érdemei is annál jobban kitetszenek , mennél több árnyékot vet reájok. Becses Alázatosság! kár hogy te reád sincs elég serkentésünk a’ Reiigyió nélkül.— Mint a’tavasz felöltözteti a földet szelíd gyeppel -> és virágokkal ; mint a’ nyári napok megszerzik a táplálásra való böv aratást; úgy a’ könyörülő- 34 -