Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

Mivel én úgy találom : hogy ama véghetetlen felségú Atyát nagyobb tisztelet illeti, mint más közönséges atyát; ama minket bölcsen, és gon­dosan kormányozó mennyei Királyt tökéllete- sebb engedelem illeti, mint más világi Királyt; egy mindenekkel bíró, és kitkit híven jutal­mazó Urat bővebb szolgálat illeti , mint egy más földes urat; ’s egy mindeneket tudó , csalhatat­lan Isteni elmét alázatosabb hiteladás illeti, mint akartnelly éles, de örökké csalatkozható , emberi értelmet: a’ józan ész’ javallásából. Már miben találhassuk mi fel ezen őtet il­lető külömbséget ? A’ ti józan eszetek legyen bár bíró benne. Semmi egyébben valóban nem, hanem csupán a’ hit’ alázatosságában. Az Ész semmiképp’az Istent az emberektől nyilvábban megnem külömbözteti, mint az ő kijelentett szavának alázatosan hitelt adván. Ezen szolgá­lat annál méltóbb és illendőbb az Istenhez, mivel erre semmi világi hatalom számot nem tarthat; olly tulajdan adója ez az Istennek, hogy semmi kölcsönözött világi hatalommal nem közös , hanem csupán magáé : azt tehát az Isten tőlünk méltán kívánnya. Más az: hogy a’ hit' alázatossága legérde­mesebb áldozat: mivel nem csak a’ közönsé­ges engedelmet , hanem akaratunk’ határo­zását , értelmünk’ mérséklését, és elmebéli te­hetségünknek mintegy feláldozását is magában foglallya: ezen tekéntetbol is tehát az Istent illeti. Úgy vagyon igen is: én ezen emberi észnek érdemes alázatosságát bátran hasonlítom Abrahám’ legnevezetesebb áldozattyához ; sőt kész is vagyok azt ennek elejbe tenni. Valamint Abrahámnak egyetlen legkedvesebb magzattya volt Isak ; kiben az Isten’ ígérete szerént hitte vala , hogy él ő csillag-sokaságú unokáiban ; úgy minekünk legdrágább kincsünk, legked-

Next

/
Oldalképek
Tartalom