Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

vádolhaták egyébként őtet, hanem a’ jót Is roszra magyarázván,

Visgállyátok szabadon ótet; semminemű emberi gyarlóságot nem találtok benne , hanem olly jeles erkölcsöket, mellyek az emberiséget feliül múllyák. Az emberek eggy bűnös Atyának maradéki lévén, azért a' szentség és tökél- letesség nem természeti állapattyok. A’ ki a’ szentség mindennemű részeire szert akarna tenni, az lehetetlenségen dolgoznék. Nincs se e- rőnk , se példánk , hogy mindennémü tökélle- tességre emelkedhetnénk ; a’ mi legnagyobb szentségűnkben-is örökké kitetszenek az emberiség’ némelly nyomai. Néműnémü fáradságos ügyekezet, és munkálkodás jegyzi emberi szentségünket ; és bizonyittya , hogy ollykor a’ szentség nem az emberi szívé, hanem az emberi szív a’ szentségé; hogy ennek kútfeje távúi se a’ szív : másképp’ olly tusakodásunkban nem telenék. — Jésus’ szentsége ellenben csendes , nyugodalmas , eggyűgyü , munka nélkül való , eggy örökké nyitva álló kútfőből eredő. Látni való, hogy a’ szent erkölcsök az ő belső részében lakoznak ; kitetsznek , egymást felválttyák , a’ környül állások' kivántatása szerént. Tökél- letesen egygyesültek, és eggymást követik a- zok minden erölkedés nélkül. Külömbséget se tehetni közttök, mellyik légyen tökélletesebb : mivel mindenik leg tökéletesebb; eggyik se vet árnyékot a’másikra ; eggyik se tündöklik jobban a’ másiknál. Jésusnak tulajdon karakterje abban áll, hogy ö eggyedül minden karakter nélkül való. Semminémű jeles erkölcs híjával sincsen; mindenikét magában foglallya. Az ártatlanság, és penitentzia tartás; a' türödelem , és bátorság; a’szelidség és buzgóság; az irgalmasság és igazság feltaláltatik benne j a’Király’

— 142*—