Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

és alattvaló'; a’ gazdag’ és szegény'; a’nagy’és kicsin’; a’ mester’ és tanítvány’ jó erkölcseit magában foglallya Ő ; nincs olly sors, nincs oil állapot, melly alkalmatos példát ne lelhessen benne követésül* A’ leg nagyobb Szentek is követhetik példáját, de bénem érhetik.

Soha azonban erkölcsei jobban kinem tündöklőitek , mint szenvedésében: holott ez szokott másképp a’ leg nagyobb szentségnek-is próbaköve lenni. Szenved ó ártatlanul; szenved jó tévöségéért; szenved felséges czéllyaiért; ’s többet szenved, hogy sem eggy ember szenvedhet vala. ’S oily állhatatossággal, lelki békével , nemes és felséges maga el-szánással szenved ó , mellyröl a’ régi bajnokok , Félistenek , és Istenek nem tudnak semmit. Ellenséginek fene dühössége csak tágosabb alkalmatosságot nyit nagy lelküségének kinyilatkoztatására. Végre az írástudók’ és Fariseusoknak gonosz ravaszsága Jésusnak eggyügyüségén erőt vön. Ama’ boszszúságra legméltóbb jelenésre , hol közönségesen az erkölcs, melly csak emberi, ingadozni, gyengülni, sót hanyatlani is szokott; Jésusé állhatatos, erős, és változás nélkül való. Tulaidon nemzetétől halálra kerestetik ; eggyik tanitvánnyától elárultatik ; a’ másiktól megtagadtatik ; minnyájoktól elhagyat- tatik : mi hátrál még Jésusnak?— — Csupán önnön maga; ’s ő elég magamagának. Eme örök büntetésre méltó hurczoltatásának éjjelén olly fénnyel tündöklik vala az ö erkölcse, mintha a’ Próféták’ szava szerént a’ hajnal megvenné a’ napnak dicsőségét , hogy ez az egész világnak kihirdesse. Egyetlen eggy szó se jőve ki szájából, melly a’ tökéllelességnek , igazságnak , felségnek, Istenségnek pecsétit magán ne viselné. Csak azt mond, a’ mit akar ;