Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

mint holtt materia, adhatott-e «oily nemes, oily tökélletes életet, miilyen a’ mienk ? Tehát bizonyára más a’ mi Atyánk , az Isten.

Mindenikünknek lelkiesmérete bizonyságot tesz arról is , hogy van bennünk , mint okos valókban, erkölcsi törvény. De honnét van ez ismét bennünk ? Az ész azt eredetiképp’ nem tehette ; mert ez csak rá esmér , hogy az törvény ; csak kihirdeti, a’ mit magában már készen talált. Sem ezen törvény maga magát nem hozhatta; mert csupa rendszabás, mint más egyéb törvény. A’ többi dolgok se tehették ezt én belém ; mert ők ezzel se nem bírnak, se nem is tudnak semmit felöle. Szükségképpen tehát észre kell vennem egy erkölcsi fő tőrvényadót, ki ezen erkölcsi törvényt belém oltotta: a'kitol, noha szabad vagyok , függök még is ; az Istent- ’S így színt olly b izonyos . hogy van Isten, mint bizonyos, hogy én bennem erkölcsi törvény uralkodik.

Hát ha számba veszszük ama gyözhehet- len, és kiirthatatlan ösztönt is magunkban, melly mihelyt a törvényes és törvénytelen tettek köztt való külömbséget észreveszszük, egyre hódítgat bennünk’, hogy a’ törvény szerént visellyük magunkat; 's ha ezt teszszük, minden szemrehányásnál fölebb való elége- dés a’ mi sorsunk ; ellenben pedig furdalta- tunk , nyúghatatlaníttatunk , s viszszatet- szünk minnen magunknak ; azon hódólást mondom, mellyel, ha erkölcsösen visellyük magunkat, ellenmondhatatlanúl számot tartunk állapotunk jó kimenetelére , kelleme- tes sorsunkra , a' boldogságra. Hah ! úgy kívánkozik a’ lélek’ lelki jóságához képest való boldogulására, mint a’ szomjas szarvas az e