Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

leven kútforrásra. Az erkölcsi kötelesség, mellynek fejében kívánnya boldogíttatását, elmellozhetetlen ; ’s e’ boldogság-kívánást, erkölcsi méltóságához képest, a' józan ész nem csak helybehagygya , hanem vastagíttya is. Azonban megjutalmazza-e az erkölcsi törvény a’ lelki jóságot egész mértéke szerént ezen boldogsággal? Távúi se ; ezen boldogság’ megadása egy más , idegen , törvényszerzőtől függ; ’s megadja-e ez legalább tökélletesen, csalhatatlanul , ezen lelki jóság’ koronáját ? Éppen nem : másképp’ nem volnának számtalan szenvedő jámborok és ártatlanok. Tehát magok megadhattyák-e az embereke’ lelki jóságok’ dijját arányosan magoknak ? Oh ! nem vagyunk mi mindent tudók, és csalhatatlanok, hogy minden részrehajlás nélkül megítélhetnénk , mennyire vagyunk lelkiképp’ jók , ’s mennyibe tettük magunkat méltókká a’ boldogságra; se mindenhatók nem vagyunk; e’ szerént a’ világ’ kormánnyát magunk’ bol- dogítására nem igazíthattyuk , se ez életen túl jutalmazó hatalommal nem bírunk. Szükség tehát egyátallyában, hogy a’ lelki jóságra való ösztönünk, és az ehez mérsékleti bol- dogság’-kívánásunk, csupa oktalansággá ne- váíljék, meg esmérnünk , hogy van olly mindentudó, 's-ható , véghetetlen bölcs és szent, Jutalmazó , ki lelki jóságunk’ mértékéhez képest kívántató boldogságunkat megadhassa , az Isten.

Igenis: melly sajnos, melly rémítő, melly kétségbe ejtő, a’ ti sorsotok oh Szenvedők, ki vált ha hivatalok’ tellyesítése miatt, ha ártatlanul, ha felettébb szenvedtük , Isten nem lévén!! E’ bútok’, keservetek’ tengerében , Ügyefogyottak ! minémú kilátástok