Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

hepp’ ártatlanságunkban megőrizzen minket; eloltson szívünkben minden legkisebb szikrát, melly ártalmas tüzet lobbanthatna bennünk; el fojtsa a‘ haragot, ne hogy engesztelhetetlen gyülőlséggé váljon. Előbb ki-ragadja az oktalan gyermeknek kezéből a’ sérelmes fegyvert, minekelőtte magát megsebesítse. Még a’ sze- met-is megzabolázza, mivel a’ szivet félti; semmit einem mulaszt végre, hogy a’ test a’ léleknek , a' lélek az Istennek alájavettessék. — Ihol az a’ Sz. áldozat, mellyet az Rristus’ er- kölcstörvénnye parancsol.

’S nem csak azt kell nékünk tekéntenünk, kiben élünk, hanem azt is, kikkel élünk. Mivel az Istenben élünk, mozgunk és vagyunk, méltó , hogy tőle fügjünk , s őtet jobban szeressük mint sem minnen magunkat ; ehez pedig igen közelítenek ember társaink, kiknek szolgálatjával élünk, kik azon mennyei Atyánk’ gyermeki, azért méltó, hogy őket-is úgy szeressük mint minnen magunkat. Ez Rristus’ er- kölcstörvénnyének második fő czrkkelye : hogy felebarátinkat szeressük mint minnen magunkat. Micsoda felebarátinkat? Atyánkfia légyen az, akár se; barátunk légyen, akár ellenségünk ; egy hit’, haza, s nemzetbeli légyen akár se: minden ember társainkat okvetetle- nül szeressük. 'S miképp* szeressük? Nem csupa hajlandóságból, hanem szívből-is; nem szóval, hanem cselekedettel-is. Se a’ megbán- tódás , se önnön jobbvoltunk' ezen szent és felséges kötelességünktől fel nem oldoz minket. Ezen felebaráti szeretetünk tiszttyeit-is fedhetetlen meghatározással kimutattya, kinek tartozzunk tisztelettel, kinek engedelemmel, kinek szolgálattal, kinek pártfogással, kinek bocsánattal, kinek dorgálással. Meghagygya