Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1
Tartalomjegyzék
IO Akármelly oktató legyen bár az Istenre nézve e’ világ, de még oktatóbb, ’s bizonyosabb kinek kinek lelkiesmérete. Érzi t. i. kiki, melly csudáknak csudája, melly remek munka , légyen ö maga. Tudja , hogy érző eszközein kezdvén érzékenységének küiömbféle nemein és grádicsain az egész világ' esmére- tére kiterjed. A’ mit látott, hallott, illetett, bizonyos képekben ábrázollya-le magának, minekutánna tárgya eltűnt is előle; ennek eleven képét fenntartya ; elmultt érzését, va- lahánysor tetszik, lelkiesmérete színe elejbe idézi ; a’ távollévőket magához közelítteti ; a’ későn jövendőket előre látbattya ; kifuthat gondolkodása egész az örökségig. Az ő esze nélkül édomtalan volna e’ föld; megvettetve heverne a' homokban a’ gyémánt; titokban volnának a’ természet’ kincsei. Honnét származott ez a' bájos erő? melly illy csudálatosán hat-ki belőlünk , melly mintegy isteni hatalommal parancsol testünknek, hogy in- dúllyon, és mozog; hogy szóllyon, és szól!. — Hah! balgatagúi állittatik az, hogy a’világ öröktől való; hogy maga magának az oka, és mint a’ selyemeresztö bogár magából bo- csáttya-ki a' selyemszálat, úgy származott e’ világ is magából a’ világból. Mert ezekből a’ véges és változó dolgokból hogy* lehetett végnélkül való , és változhatatlan egész ? Mikor az egész mindég ollyan,miilyenek annak részei. Ezen kívül eme okoskodó valóknak és a' buta testeknek hogy* lehetett ugyan azon egy annyok?! Az okosságot és szabadakaratot a’ buta materia szülhette-e? Hogy’ közölheti valaki mással azt, a’ mivel maga éppen nem bír? Vallyona’Nap világot bocsáthatna-e-ki magából, ha setét test volna? így e’ világ,
