Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

110

napkeletről , és napnyugottról: fejtsétek meg, mondám. Bámultok — tétováztok — fenn, sültök. — E’ természetben, melly szemeitek előtt vagyon, mindenünnen megfejthetetlen titkokra botiatok eszetekkel, és az Istennek igazságit rnegakarjátok - e határozni magatoktól?? Még se akarjátok-e elfogadni a1 kalauzt, melly ő hozzá vezet ? mégis agyarkodtok a’ világosság ellen, melly a'homályosokat napfényre hozza?! Oh nyomorult, ügyefogyott , vakmerő szarándokok ! mitévő légyen veletek a’Sz. Gondviselő! Magatokra hagyon - e , hogy szerteszéllyel tévelegjetek , és végre keresett veszedelmetekbe rohannyatok örökre? Vagy ki- tárja-e titkainak minden rejtekit a’ ti vágyódástiknak táplálására idejének előtte , e’ kezdet’ , e’ próba, e’ tökéletlenség’ hetiben?.! —■ Eleget buzgókodtunk a hitetlenek ellen, kik méltatlanok azon bizonyságra, mellyet ád a’ hit értelmünknek; értekezzünk ezentúl azon kivántt nyugodalomról, mellyet ád a' hit bűnös lelkűnknek, a’ második részben.

Ádám bűnös maradéki! az Istennek szent és bölcs törvénnyé ellen pártoskodván , min- nyájan kiesénlt mi az ő kedvéből, és büntetésire méltókká tettük magunkat: vétkeztünk , mi tagadás benne ! eggyik bővebben , mintsem a’ másik. — Megbocsát-e nekünk méltó számolás, és elégtétel nélkül? ’S hányszor? Egy- szer-e vagy többször? Ha csak egyszer bocsát meg : jaj, siralmas a’ mi sorsunk ! Minémű eszköz és orvosság által gyógyíthatyukbé lelkünk’ sebeit? Miképpen tehetünk szert lelkünk’ elveszett nyugodalmára, és mennyei Atyánk’ tÖkélletes barátságára?? Hogy mind ezekről szükség meg-győződni a’ bűnbe esett ember