Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1
Tartalomjegyzék
Ill nek,kivántt nyugodalma fellelésére, kitetszik minden nemzetek’ példájából , kik a' szív’ tö- redelmességén kívül más engesztelő áldozatokhoz-is nyúltak; noha felettéb helytelenül és szerencsétlenül. — Az emberi észnek héjános- ságit e’ pontban-is, melly töhélletessen ki-pó- tollya a' mi firistusunk’ hite?! Oh melly nem örömest terjedek én ki e’ felséges tárgyra! nem azért, mintha megnem mutathatnám az Isten’ véghetetlen irgalmát a’ bünösökhez. Mert: melly nyelv volna olly gyarló, olly erőtlen , melly ezen felséges tárgyról szóllani ne tudna? Miról-is volna könnyebb mondani - valót találni, mint mennyei Atyánknak ezen véghetetlen jóságáról, mellyel ö nem csak azokat íogadja-el, kik őtet keresik, nem csak azokat öleli meg , kik ölébe vetik magokat: hanem még azokat-is, kik távoznak tőle, azoknali-is nyitvatarttya karjait, kik kerülik ő- tet. Tudják ezt a’ keresztények , és szerencsétlenségökre igen is tudják! Azért nem kellene ezen igazságot nyilván hirdetnem , mellyel ők vissza-is élnek , hanem csak a’tévelye- désökön búslakodó, a’ meg-törődött szívű, és kétségbe esésnek kitétetett bűnösöknek kellene fülükbe súgnom, hogy: ,,az ő irgalmassága véghetetlen*1 ! Annyi mint a’ zabolátlanságot tág pórázra bocsátani, a’ bűnt bűnnel szapo- rítni , a’ bűnösöknek nyilván hirdetni : „hogy az ö irgalmassága véghetetlen.”-------De mivel igazságtalanság volna e’ vakmerő, és háladatlan emberekért Megváltónkat dicsőségétől megfosztani akarni: azért a’ miről az emberi ész semmi bizonyságot nem tehet, azt a’ mi hitünk nyilván hirdeti: „az Ő irgalmassága véghetetlen! ” Az embernek oda keH. vala veszni bűneiben ; és helyett© Kristus Jé^
