Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043
Kéz - írásokról. 73 sok helyébe tett szók, nem a’ Textus perpetuus tiszta Kézírásiból származtak, hanem azok vagy Commentáriusból, vagy roszszúl való citatióból és Jegyzésekből való hibás olvasások. . A’ Mathaei princípiuma szerént, a’ közelebbi 40 esztendők alatt közönségessé lett Recensio Systemdja az Új Testamentomi Criti- cábann, tsupa esztelenség. Nem lehet megfogni, miért oly nagy ellensége Mathaei a’ Bengel Recensio Systemájának ? mert, ha a’ szót nem veszi is bé, de azért ilyen Systémát vészen fel ő is; mert beszéli az OrigenesbŐl, Chrysostomusból, a’ Textusba bétsúszott Le- ctiókról: hát azok a’ Kézírások, melyeknek olvasási egyeznek azokkal a’ Páterekkel, nem egy Familiát tesznek-é? Beszéli a’ Kétírások- nak kiilömbözo Classisáról: hát más az? tsak a’ név itt más. A’ kettő közt tsak ez a’ kü- lÖmbség: A’ Bengel és Semler Oskolája azt mondja: az a’ Textus, mely az Origenes ke« zébenn volt s és a’ mely azzal tart, vágyához hasonlít, jó, és lehet hozzá ragaszkodni. Mathaei pedig ezt mondja, hogy az olyan Textus bizonytalan és roszsz. A’ Semler Oskolája megengedi, hogy a’ Scholionoknak volt valamely oka, következése a’ Textusra : —■ mert ki is tagadhatná azt — de a’ későbbi időre teszi ezt Mathaei: a’ Chrysostomus előtt volt időre, a’ ki előtt már voltak Scholionok, melyeket OrigenesbŐl és más Páterekből vettek. — Erről a’ dologról valyon nem lehet- ne-é hideg vérrel disputálni ? A’ Polemica minden Tudománybann szükséges, ha ezt elő akarjuk vinni; mert ha vi’sgálás nélkül minden állítást béveszünk valamely Tudománybann, úgy nagyonn elmaradunk. Ha Mathaei nem motskolódással adta volna elő a’ maga vélekedését, nyert volna valamit: de így semmit sem; tsak azért is, mert Griesbach egész gravitdssal szenvedte a’ motskot.
