Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

Augustinus (L. II. contra Fausti Opp. Tom. Vili. pag. iy4. seq.). A’ Mani Követőinek Eretneksége ennyit tsakugyan mutat, hogy megvoltak már akkor az Evaogyéliomok, és, az ellentmondás miatt, még jobbann utánna jártak a’ Keresztyén Tanítók, a’ Szent Könyvek Hitele, és valóságos Apostoli eredete megmutatásának.

§. 17. -Az Líj Testamentomnak a' régi Keresztyének által lett fordításaiból is lehet venni Erősséget, az Új Testamentomi Könyvek valóságos Apostoli eredetek megmutatására.

1. Az Új Testamentomnak a’ Syrus nyelvre való fordítása nagyonn régi. Mert, ha meg nem volt is ez a’ második Század közepe előtt (minthogy mar ebbeon az Evangyéliom, és az Apostolok írási meg- külömböztetődnek): de a’ 4 dik Század eleje utánn sem íródhatott; mert Efrem nevű tudós Syrus Keresztyén, a’ 4 dik Század elejénn, úgy citálja a’ Syrus fordítást, ( mely Peschito , azaz versio sirrplexnek neveztetik) mint Ekklé’siai Textust. Már eb- benn a’ Syrus fordításbann benne van a’ cégy Evangyéliom, Api. Tsel. Szent Pálnak 13 Levele, Péter első, János első, és a’ Jakab Levelei. A’ többi Új Testamento- mi Könyvek nintsenek megfordítva; úgy szintén az említett Könyvek kozzűl az a* darab, melyet olvasuuk a’ Görög Textus- bann Ján. Vili. 1—11. és i.Ján. V. 7.

2. A’ Koptus Keresztyének Égyiptom- bann, a’ 3-dik Század végétől fogva kezdették fordítani az Új Testamentomot, a* magok nyelvére, és minden új Testamentomi

gó -Az tíj Testamentomi Könyveknek