Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

*58

ból; hanem azért, mert akármely könyv körűi is tsak ezekre kellene haigatnom — óit vágynak ezek az Igazságok a’ Sz. Irás- bann; és a1 helyes magyarazás Törvényei szerént vevődtek ki a7 Helvétziai Vallástételt írók által is."

Ügyde, azt mondhatná valaki erre, hogy, így magára hagyódvánn a’ Magyarázóra a7 Szent írás magyarázása, a7 Szent Írás sokfelé magyarázódik, és így annak bizonyos értelme soha sem leszsz. Ennyit ebbenn meg lehet engedni, hogy, ha a’ Magyarázók nintsenek egyformánn felkészülve azon esméretekkel, és nem bírnak azon tulajdonságokkal, melyeket oda feljebb előadtam, nem magyarázhatják egy formánn a’ Sz. írást: de, ha bírnak azokkal , úgy mindnyájanu egyforma magyarázatokat tesznek, maradhatnak ugyan ekkor is egynéhány nehezebb Helyek, melyekkel nem könnyenn fognak bánni, nem is fogják egyformánn világosítani; de az ilyenekből nem következik kár a7 Vallásra, mert na- gyobb része a’ Sz. írásnak világos és érthető : ezért nevezi magát az Írás Szövát- neknck. Maga magát megmagyarázza a7 Sz. írás, mint ezt már Chrysostomus is régena mondotta.*1' Elég a7 hihető értelmét megmondani az ilyen homályos Helyeknek. —• Megeshetik ezen engedett szabadság mellett

az

sf Magyarázds

* így ír Hieronymus in Math. Cap. 15. és ia Epist. ad Titum: Quidquid in Sacris Scripturis auctoritatem non habet, eadem facilitate contemnitur, qua probatur. Sine auctoritate enim Scriptura* stu» garrulitas non habet fidem.

** uyia ygapn \x\jiw íg/uwuíi.